Hollande elnök népszerűsége soha, de tényleg soha nem látott mélységekben, egészen pontosan 15%-on áll. Vajon innen csak feljebb lehet menni, vagy van még lejjebb is? A francia közélet elmúlt napokban megfigyelhető radikalizálódása az utóbbi lehetőséget is nyitva hagyja. Vagyis Hollande valószínűleg nem maradhat már csendben sokáig.

Ablonczy Balázs a párizsi Magyar Intézet igazgatója és a Nagykövetség kulturális tanácsosa. A párizsi magyarok számára is kulturális, közösségi központot jelentő Intézet feladatairól, szerepéről, működéséről beszélgettünk.

Néhány nappal ezelőtt beszélgettem egy volt pénzügyminisztériumi tiszviselővel - már amennyiben beszélgetésnek nevezzük azt, hogy minden elképzelhető kérdést feltettem neki a francia adórendszerrel és költségvetéssel kapcsolatban (ő meg válaszolt).

Még egy könyvajánló a De Gaulle-korszak külpolitikája iránt érdeklődőknek (tessék menni a könyvbemutatóra, fontos könyv!):

Könyvajánló azoknak, akik többet szeretnének tudni De Gaulle Európa-képéről:

Viviane Reding igazságügyi biztos azt találta mondani a napokban, hogy Franciaországban választás-szagot érez, ez lehet a forrása az immáron mindenhonnan áradó cigányozásnak. Alighanem a fején találta a szöget, elvégre amíg folyik az anyázás, addig nem kell feltenni néhány alapvető kérdést.

Egy francia szocialista ismerősom azt írta a Facebookon, hogy Angela Merkel választási győzelme rossz hír Európának, és rossz hír a franciáknak. Nos, nem tudom eldönteni, hogy ebben mennyi az igazság, egy dologban azonban biztos vagyok: Merkel győzelme igencsak rossz hír a francia szocialistáknak.

A Facebookon ígértem, hogy megemlékezem a Lidl franciaországi jelenlétéről - nos, eljött az ideje. Amikor az ember megérkezik valahova, első dolga felfedezni, mi merre van, mit hol érdemes megvenni. Szerencsémre nem messze van egy Lidl - gondoltam, beugrom, és az alapvető dolgokat (tusfürdő, sampon, némi étel) beszerzem ott. Bementem, és őszintén mondom, tátva maradt a szám.

A következő hetekben élőben jelentkezem Párizsból, ahol egy tanumányút keretében a doktori disszertációm szépítgetésén fáradozom. Sok Frankofóniás cikk jön, mert a párizsi hangulat egészen egyszerűen ellenállhatatlan :-). Itt is az első fontos téma: a párizsi metró.

Most, hogy a magyar ellenzék előválasztás-importálási lázban ég, nézzük kicsit meg, hogy mit tanulhatunk előválasztás-ügyben francia (és kisebb részben amerikai) barátainktól!

Sarkozy váratlan, s amúgy az érintett által tagadott nyár eleji visszatérése idejekorán elindította a 2016-os jobboldali előválasztásra készülő pártvezetők harcát: a három erős ember, Francois Fillon, Nicolas Sarkozy és Jean-Francois Copé nyilatkozatharcban igyekeztek, igyekeznek egymást eltologatni a sakktáblán. Ám az etalon még mindig Sarkozy.

A mai naptól kezdve új (elsősorban hétvégi) rovattal bővül a Francia politika-blog. A Frankofónia-rovat a frankofón mindennapok, civilizáció, kultúra és kulinária területén egerészik majd. És hogy hol találod majd a Frankofónia-cikkeket, meg egyáltalán, hol keresd őket? Rovatindító GyIK - és egy szép kis kép, egyenesen Párizsból:).

Július 14. a francia nemzeti ünnep, a "Bastille napja": ez közhely. Viszont általában keveset tudunk arról, hogy pontosan hogy történt, ami történt? Hány fogoly volt ott és történtek-e kínzások? Mennyre szimbólum a Bastille bevétele és mennyire tényleges mérföldkő? A Francia politika-blog néhány magyar nyelvű forrással kedveskedik a július 14. iránt érdeklődő kedves olvasóknak.

Nizzában áll a bál: előbb Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front volt elnöke eresztett meg egy kört, a romák "szúrós" és "szagos" jelenlétéről értekezve, és hozzátéve, hogy "2014-ben legalább 50 ezer roma fog érkezni Nizzába január 1-jétől, abból a 12 millió romából, akik Romániában, Bulgáriában és Magyarországon lehetőséget kapnak arra, hogy bármelyik uniós országban letelepedjenek". Majd Christian Estrosi, Nizza polgármestere nevezte bűnözőknek a Nizzában engedély nélkül, egy sportpályán letelepedett romákat.

Bombaként robbant a hír, hogy Hollande elnök a múlt héten azonnali hatállyal felmentette hivatalából Delphine Batho (szocialista) környezetvédelmi minisztert, miután az nyilvánosan kritizálta a kormány költségvetési tervezetét. Miközben Hollande elnöknek abban messzemenően igaza van, hogy Batho megsértette a kormánytagok szolidaritási kötelezettségét, a zöldek is jogosan elégedetlenkednek. Igaz, továbbra is állítják: nem lépnek ki a kormányból.

Ha minden úgy alakul, ahogy az várható, akkor a következő hét rendkívül szórakoztató pillanatokat tartogat a francia politikát érdeklődéssel figyelők számára. Hogy miért? Mert váratlanul visszatér a politika színpadára Nicolas Sarkozy - minden bizonnyal jóval előbb, mint ahogy azt egyébként szerette volna.

Arnaud Montebourg beszólt, José Manuel Barroso visszaszólt. Aztán két napig mindenki anyázott, ahogy kell. Montebourg mára pár egészen valószínűtlen eseti szövetségessel is bír Alain Juppé volt külügyminiszter, és - tessék mély levegőt venni - Angela Merkel német kancellár személyében. Hiába no, ősszel Németországban is választás lesz...

Elképesztő regiszterbe lépett az Európai Bizottság és a francia kormány közötti hangnem az elmúlt hetekben. Aki azt hitte, hogy a Fidesz-Reding-vita (álvita?) "valami", annak itt egy kis franciás verbális keménykedés.

Jérôme Cahuzac volt költségvetési miniszter belátta, hogy jobb az, ha nem tér vissza a Nemzetgyűlésbe, így azonban időközi választást kellett tartani Lot-et-Garonne-ban. Tegnap a választók - alacsony tészvétel mellett - csúnyán felképelték a szocialistákat, kiejtve a PS jelöltjét már az első fordulóban. A második fordulóban az UMP és a Le Pen-féle Nemzeti Front jelöltje csap össze, úgyhogy a nagy pofon után máris jöhet a nagy republikánus összeborulás a szélsőjobbos párt ellen.

A hétvégi időközi választások során kettő nemzetgyűlési helyet vesztett a kormányzó Szocialista Párt (PS), abszolút többsége ezzel háromfősre apadt: mostantól 292 szocialista ül a legnagyobb párt soraiban, a többséghez pedig 289 szavazat szükséges.

Hogy a túróban van az, hogy az ellenzéki UMP képtelen megszervezni egy bármilyen belső választást csalás, balfékeskedések és botrányok nélkül? Egy ellenzéki pártnak több kompetenciát kellene felmutatnia ahhoz, hogy hihető és szerethető alternatíva legyen egy amúgy roppant népszerűtlen kormánytöbbség ellenében: jelenleg nehezen hihető, hogy Copéék jobban vezetnék az országot, mint saját magukat.

Nemrég jelent meg az Amnesty International szokásos éves jelentése az emberi jogok helyzetéről. Franciaország az emberi jogok hazájának tekinti és pozicionálja magát - de vajon vallott-e itt-ott kudarcot ez a törekvése? A jelentés szerint néha bizony igen. Nézzük, mikor és hogyan! (N.B. most bizony nagyon csúnyák leszünk Franciaországgal, mert a pozitív fejleményeket hanyagoljuk... .)