Most, hogy a magyar ellenzék előválasztás-importálási lázban ég, nézzük kicsit meg, hogy mit tanulhatunk előválasztás-ügyben francia (és kisebb részben amerikai) barátainktól!

1. Az előválasztás - főleg ha nincs hosszú történeti előzménye, mint mondjuk az Egyesült Államokban - kifejezetten legitimációnövelő dolog lehet. Sőt, sok esetben ez az egyik kiemelt, de bújtatott célja, természetesen a jelöltek kiválasztása mellett. Ez történt a francia szocialisták esetében 2007-ben és 2012-ben, ám - a magyar ellenzékkel ellentétben - ők nem is "jobb híján" előválasztást rendeztek: nagyon tudatosan kitalálták évekkel előre, hogy mi miként lesz, és úgy is lett.

2. Egy jó előre kitalált és kommunikált előválasztási menetrend a kisebb szövetségesek "bedarálására", finomabban fogalmazva egy akolba terelésére is alkalmas. Ennek főleg olyan választási rendszerekben lehet komoly jelentősége, amelyek 1) erősen bipolarizálnak, de 2) a pártrendszer ennek ellenére nem két egységes blokkból áll (Franciaország és Magyarország kifejezetten ilyen). Ezt az összefüggést a francia Szocialista Párt remekül felismerte - az MSZP viszont valószínűleg politikai hibát követett el azzal, hogy nem állt elő a saját előválasztási javaslatával korábban, és nem bátorította a kisebb baloldali-liberális erőket, hogy vegyenek részt az MSZP által szervezett nyitott előválasztáson mind politikusi, mind választói szinten.

3. Ha nincsen egyértelmű menetrend - mint az Egyesült Államokban, ahol mindenki tudja csukott szemmel is, hogy hogy mennek a dolgok egy-egy választás előtt - nyolc hónap már nagyon kevés idő egy ekkora politikai akció megszervezéséhez.

Hogy legyen? (kép forrása)

4. Nem technikai értelemben kevés az idő, hanem politikai értelemben: egy előválasztás ugyanis nem 24 óra, oszt' jó napot: ki kell találni a szabályokat és el kell fogadtatni őket minden (!) résztvevővel, időt kell hagyni a jelöltségek bejelentésére, a belső kampányra, majd elő kell készíteni és le kell bonyolítani a szűken vett akciót. És ha ez még nem lenne elég, akkor nyilvánosan értelmezni, kommunikálni is kell, hogy mi történt, lehetőleg úgy, hogy a nagyközönség ne azt higgye, hogy éppen a beszélő fogát húzzák (ezt a folyamatot a francia szocialisták nagyon szépen felépítették 2009-2012 között).

5. A szabályok elfogadtatása azért fontos, mert csak akkor lehet a vesztesektől megkövetelni, hogy később beálljanak a sorba, ha a szabályokat maguk is méltányosnak tartják. Ha nem tartják annak, akkor vagy nem vesznek részt a játékban, vagy értelmezési versenyt nyitnak az eredményhirdetés után - ami viszont, mondanunk sem kell, nem növeli a legitimitást. A magyar esetben, hogy egyértelmű legyen, olyan szabányrendszert kellene kitalálni, ami egyszerre felel meg az Együtt és az MSZP vezetésének, valamint az MSZP konkresszusának, hiszen a miniszterelnök-jelöltet formálisan a kongresszus nevezi meg. Ha viszont már az előzetes összefogási tárgyalások is ilyen nyögvenyelősen mentek, akkor hogy születne meg két nap alatt az előválasztási csodamegoldás?

6. Az előválasztások általában komoly anyagi terhet rónak a szervezőkre. Nyilvánvaló, hogy egy 106 körzetben és országosan elővezetett előválasztási kampány sem olcsó dolog, s a költséget valakinek állnia kell. A francia szocialisták ezért minden szavazótól anyagi hozzájárulást kértek és egy nyilatkozatot, hogy baloldaliak: ezzel pénz is lett, és valamennyire a jobboldali "belenyúlást" is tompítani lehetett. Magyarországon azonban nincs semmiféle hagyománya a politikához való választói hozzájárulásnak, és nem is valószínű, hogy a kiábrándult "miért nem fognak már össze?" lelkiállapotban leledző ellenzékiek nagy lelkesedéssel nyitnák a bukszákat.

7. És végül: az MSZP és az Együtt 2014 - ha nyerni akar 2014-ben, de legalább jól szerepelni - nagyon nehezen engedheti meg magának, hogy alsó hangon másfél, esetleg két hónapot ezzel a játékkal töltsön. Az előválasztásokat ugyanis nem a kampány közepén, hanem jóval a kampány előtt szokták lezavarni, és bizony Magyarországon már javában dúl a 2014-es kampány.

8. A közvélemény-kutatásos módszerhez egyetlen megjegyzést teszek, mivel ennek nincsen általam ismert nemzetközi előzménye (ha valaki ismer ilyet, akkor mindenképpen írjon kommentet!). Itt is ugyanaz a probléma merül fel, mint a klasszikus előválasztás esetében: előre meg kell egyezni, hogy milyen szabályrendszer alapján értelmezik majd az adatokat. Nem lennék meglepve, ha ott futna zátonyra a dolog, hogy mondjuk csak a biztos szavazó pártválasztók véleményét nézzük, vagy a baloldal-közeli értékrenddel bíró aktív bizonytalanok véleményét is... gondolom, nem kell hosszan ecsetelnem, hogy nem feltétlenül azonos a két értelmezés eredménye.