ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Első pillantásra értelmetlennek tűnhet, de mégis sokat mondó párhuzam: a hiperaktív kormányzati felfogású Nicolas Sarkozy népszerűsége 2012 májusában, távozásakor 37 ponton állt, s az új, visszafogottabb filozófiát képviselő François Hollande már 2012 novemberére beérte elődje búcsúzáskor mért bizalmi indexét.

Népszerűtlen, de legalábbis annak tűnik

Ez elég gyors népszerűségvesztésnek tűnik, hiszen Sarkozy-nek megválasztása után "csak" 2008 márciusára sikerült először elérnie ezt a szintet, pedig Hollande-dal ellentétben ő aztán tényleg részt vett a napi kormányzati kommunikációban. A párhuzam persze tényleg korlátozott, mert a dolog nem példa nélküli. Chirac elnök népszerűsége hasonlóan gyors ütemben erodálódott 1995 novemberére - ugyanakkor nehezen lehetne tagadni, hogy a "Változás, most" szlogennel kampányoló szocialista adminisztrációnak nem sikerült a gyökeres pozitív változás képét mutatnia az országnak, és az uralkodó értelmezés gyakran a népszerűtlen, bukdácsoló, esetenként amatőr, vitathatóan politizáló kormányzati politika értelmezése lett.

Nem segített az sem, hogy a kormányoldalon belül és a baloldalon belül is kerültek sor komoly vitákra, esetenként kőkeményen a nyilvánosság előtt - legutóbb például szocialista képviselők írtak levelet Hollande elnöknek, hogy lehetőleg ne felejtse el, milyen társadalmi rétegeket kellene támogatnia és előnyben részesítenie egy baloldali kormányzatnak.

Pedig az Hollande vezette új adminisztráció igyekezett és igyekszik minél több választási ígéretét betartani (lásd az olyan intézkedéseket, mint a nyugdíjreform visszafordítása, az adóátrendezések és adóemelések, az alacsonyabb jövedelmű rétegek előnyben részesítése, a házassági egyenlőség megteremtése, és így tovább). Ami nem sikerült, az a változás szimbolikus felmutatása: Hollande ugyanis azt ígérte, azt sugallta, hogy politikája nem a megszorítások politikája lesz, hanem a növekedés politikája - vagyis nem megszorításokkal, hanem inkább növekedéssel kívánja megoldani a magas költségvetési hiány és az államadósság problémáját. HIvatalba lépése után sikerült is elfogadtatnia egy növekedési csomagot az Európai Unió szintjén - de mennyire lett ez a francia politikai élet központi kérdése? Az igazság az, hogy semennyire. Növekedésösztönzés helyett sokkal inkább tűnik úgy, hogy az új kormány ott folytatja, ahol az előd abbahagyta.

Kóválygó UMP

MIndez annak fényében tűnik gyenge eredménynek, hogy az UMP vezette francia jobboldal nyár óta sem igazán tért még magához az elnökválasztási és a nemzetgyűlési választási sokkból. Az UMP először is elvesztette a természetes vezérét, ráadásul relatíve kicsi arányban, ami nem éppen kedvező a nagy önvizsgálatok számára. Másrészt viszont a kis elnökválasztási különbség és a baloldali politika bizonytalanságai lehetővé tehették volna, hogy az UMP relatíve gyorsan magára találjon, ám ez nem történt meg. Ennek oka elsősorban a párton belüli elnökválasztási kampány, amely kampányüzemmódban tartotta a pártot, esetenként kifejezetten jobbra tolta, és igazából lehetetlenné tette a "normális" és üzemszerű ellenzéki működést az UMP számára. 

A nehézkes észhez térést persze tovább nehezítette a bohózattá váló elnökválasztási vita, Fillon fellépése, Sarkozy közbelépése, az új választás körüli patthelyzet, aztán a nehézkesen kiizzadt megegyezés is. Nem véletlen, hogy Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezetője erre az ügyre aktivizálta magát a leginkább 2012-ben: megérezte, hogy a legnagyobb jobboldali ellenfél "egy kissé" nem találja a helyét.

2013 nagy kérdése, hogy sikerül-e a 2012-ben kialakult helyzeten változtatnia a kormányzatnak, és sikerül-e hadrendbe állnia végre az ellenzéki UMP-nek. Erről szól majd a franciapolitika.blog.hu pénteki bejegyzése.

Címkék: választás sarkozy 2012 közvélemény hollande

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr834974811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.