A politika gazdasági modelljében a politikai párt egy cég, egy brand. A termék az adott párt által képviselt program és értékrend, amelyért mi, választók, a szavazatunkkal fizetünk. De mi van akkor, ha egy párt változtat a termékén? Érdemes-e a cégnek egyben nevet is váltania? Ezen is gondolkozik a francia radikális jobboldal.

Marine Le Pen pártelnök számára nem tabu a kérdés. Szerinte éppenséggel mérlegelhető opció, hogy érdemes-e nevet váltani. Édesapja és elődje viszont nem örülne a Front National név elengedésének, kifejezetten botrányosnak tartaná a váltást. Pedig tényeg nem ördögtől való a felvetés. Ugorjunk is túl tehát a családi vitán (nem ez az első, és nem ez az utolsó). A vita tényénél ugyanis sokkal izgalmasabb a vita tárgya.

Az FN az elmúlt tíz évben egy új terméket fejlesztett. Sokan mondják, hogy csak a kommunikáció változott, a termék nem, de a politikában egyrészt a kommunikáció sokszor maga a termék, másrészt meg Marine Le Pen tényleg nagyon sokat tett azért, hogy a Front National szedett-vedett rasszista, antiszemita imázsát megváltoztassa, és igyekezzen egy kormányképes, szerethető pártot összehozni. A kisebb megtorpanások ellenére az eredmények azt mutatják, hogy ez a stratégia egyelőre sikeres.

A Nemzeti Front üzenete évtizedeken keresztül egy nagyon szűk kisebbség számára volt vonzó, a túlnyomó többség számára viszont kifejezetten taszítónak számított. A régi FN egyértelmen rasszista és antiszemita párt, neonáci, Vichy-párti elemekkel, no meg persze a francia-Algéria híveivel színesítve. Marine Le Pen viszont az ördögűzés-stratégiájával egyértelműen azt célozta meg, hogy átlépjen ezen a múlton, és az ósdi szélsőjobbos pártot egy modern neopopulista párttá gyúrja (ebből a szempontból üzenetértékű, hogy Geert Wilders-szel üzletel, a Jobbikkal viszont nem). Az eredmények igazolják Marine Le Pen törekvését, hiszen ma már tényleg elképzelhető, hogy a francia politikai életnek be kell rendezkednie egy eddig ismeretlen háromosztatúságra.

Ha tehát valamilyen belső mérés azt mutatja, hogy a szavazók negatív értékeket és üzeneteket társítanak a Nemzeti Front névhez, azaz immáron a név is a növekedés akadálya, akkor racionális lépés az átnevezés. De még akkor is üzenetértékű lehet a váltás, ha a Front National név nem segít, nem árt: azt sugallhatná, hogy az új FN tényleg új FN.

A kérdés csak az, hogy az idősebb generáció meggyőzhető-e ennek a váltásnak a "szükségességéről". Ha nem, akkor a mérsékelt pártoknak talán lehet még egy kis idejük arra, hogy megszüljék az ellenszert az egyre erősödő radikális jobb ellen. Ha viszont nem sikerül értelmes ellenterméket felmutatniuk, akkor mindegy is lesz, hogy hogy nevezi magát az FN. Ő lesz az új seprű, a tiszta, magát még nem kompromittált erő.