Marine Le Pen szerint be kellene tiltani az utcán nemcsak a muzulmán női fejkendőt, hanem a zsidó férfiak által viselt kipát is. A Nemzeti Front elnöke mintha éppen azon dolgozna, hogy lerombolja azt, amit majdnem egy évtizeden át épített. Olyannyira, hogy felmerül a kérdés: komolyan gondolta-e egyáltalán?

Marine Le Pen volt ugyanis az, aki a leghangosabban és a legerőteljesebben képviselte a Nemzeti Fronton (FN) belül azt a nézetet és stratégiát, hogy a pártot szerethetővé, vagy legalábbis kevésbé ördögivé kell tenni a választók szemében. Nem volt egyértelmű, hogy át tudja vinni az akaratát, hiszen sokszor apja, a párt előző elnöke, maga Jean-Marie Le Pen is szkeptikus volt a lánya által képviselt stratégiával szemben. 2012-re azonban úgy tűnt, hogy a stratégia sikeres, hiszen a 2012-es elnökválasztáson a Nemzeti Front jelöltje soha nem látott jó eredményt ért el, a júniusi nemzetgyűlési választáson pedig a párt ismét képviselőket küldhetett a törvényhozásba.

Ördögűzés

Az elmúlt években Marine Le Pen és a Nemzeti Front mintha eszmei alapokat cserélt volna: a Jean-Marie Le Pen-korszak vad nacionalizmusát, antiszemitizmusát és etnocentrizmusát mintha felcserélték volna egy olyan bevándorlás- és iszlámellenességgel, amely a francia köztársasági eszme és értékrend védelméről szólt elsősorban, és csak másodsorban az ellenségkeresésről. Persze a bevándorlók és a franciaországi muszlimok továbbra is elsőszámú bűnbaknak számítottak a párt radikális retorikája számára.

Ugyanakkor ez nem egyszerű kommunikácis fordulat volt, hanem olyan fordulat, amely többek között lehetővé tehette egyes republikánusok megszólítását is: azokét, akiknek a bevándorlás, az iszlám és a köztársasági értékrend összeférhetetlenségéről keményebb a véleményük. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a bázis vagy a politikusi gárda egyik percről a másikra változott volna, és gyakran vádolták is az FN-t az új és a régi váltogatásával, kettős beszéddel. Viszont a fordulat - akármi is volt a valóságban - nagyon hatékony, ügyes stratégiának bizonyult, és 2012-ben láthatóan meghálálta magát, különösen a női választók körében.

Fotó: Pierre Andrieu/AFP/Getty Images/The Guardian.co.uk

Vissza a múltba

A politikai stratégia szempontjából tehát teljesen érthetetlen, hogy Marine Le Pen miért érezte feltétlen szükségét annak, hogy a zsidóságot is megszólítsa a múlt héten. Igaz, hogy kérdésre válaszolva említette a zsidók által hordott kipát, és az is lehet, hogy a témát csupán az UMP elnökválasztási versenyének a radikalizálódását látva hozta fel, taktikai okokból. Ám akár tudatosan, akár az ügybe "belecsúszva" mondta, amit mondott, hibát követett el. Ezzel ugyanis ismét egy kalap alá vette azokat az "ellenségeket", akiket apja, Jean-Marie Le Pen annak idején rendszerint felemlegetett - márpedig nagyrészt éppen ezeknek a felemlegetéseknek köszönhette az FN hírhedt ördögi, rasszista, antiszemita és etnocentrista imázsát. Mintha Marine Le Pen elfelejtette volna, hogy az elmúlt tíz évben honnan hova próbálta irányítani - pártvezetőként, majd pártelnökként - a Nemzeti Frontot, ráadásul meglehetős sikerrel.

A múlt héten a Nemzeti Front nemcsak kimutatta a foga fehérjét, hanem potenciálisan agyoncsapott vagy tíz évnyi stratégiai munkát is. Lehet ezt utólag azzal magyarázni, hogy a zsidóságtól a köztársaság nevében kérné a párt az áldozatot, és csak azért, hogy az intézkedés ne legyen rasszizmussal és diszkriminációval vádolható, de sok értelme nincsen. A fehér fogak szépen világítanak, és mindenki láthatja őket.