Egy igen kellemetlen és hosszúra nyúlt számolási és oda-vissza csalással vádolási maraton után végre eldőlt, hogy a következő években Jean-François Copé lesz az ellenzéki UMP elnöke. Copénak azért azonban még alaposan meg kell harcolnia, hogy az ellenzék vezére, esetleg természetes elnökjelöltje lehessen.

Az új elnök (Le Figaro)

1. A közvélemény-kutatások végig Copé ellenfelének, François Fillon volt miniszterelnöknek kedveztek. Szinte kivétel nélkül az sugallták, hogy Fillon elsöprő többséggel vezet az UMP szimpatizánsai körében, következésképpen jó esélye van arra, hogy az UMP következő elnöke legyen. Ezek a mérések ugyanakkor nem vették figyelembe azt, hogy Copé évekig a párt főtitkára volt, ami lehetővé tette számára, hogy a pártszervezetet meghódítsa, és a legelkötelezettebb, tehát a szavazáson legnagyobb valószínűséggel részt vevő aktivistákat magához édesgesse. Ezért a szoros eredmény nem annyira meglepő, amennyire első pillantásra gondolnánk.
2. Copé 98 szavazatos (!) győzelme nem ad számára elsöprő legitimációt. A pártszervezetet ugyan továbbra is fogja majd, de egyértelműen meg kell még küzdenie azért, hogy széles körben elfogadott pártelnök és az ellenzék vezére lehessen. Így volt ezzel Martine Aubry is, aki hasonló körülmények között lett 2008-ban a Szocialista Párt főtitkára Ségolène Royal ellenében - a francia sajtó nem véletlenül emlegeti ezekben az órákban igen sokszor azt a bizonyos reims-i kongresszust.
3. Copé győzelme nem egyértelmű felhatalmazás arra sem, hogy az új pártelnök nekiinduljon az elnökjelöltség megszerzésének, bár teljesen nyilvánvaló, hogy Copé annak fogja tekinteni, és egyébként bolond is lenne nem ugródeszkaként használni új pozícióját.
4. Következménye lesz ugyanakkor annak, hogy az UMP jobbszárnya szerezte meg az elnöki pozíciót. Nemcsak a párt irányvonaláról van itt szó, bár nyilván az sem elhanyagolható kérdés: számos UMP-s lebegtette. hogy Copé győzelme esetén az új centrista párt, az UDI színeiben folytatja majd. Ha ez igaz, akkor a következő napokban és hetekben megindulhat egy kis mozgás és tisztulási folyamat a jobboldalon, amelyet végig kell várnunk, hogy tisztán láthassunk.
5. Copé győzelmével a Sarkozy-hagyaték is győzedelmeskedett. Közismert ugyanis, hogy Copé a radikálisabb hangvételű 2012-es Sarkozy-kampány stílusában korteskedett a pártelnökségért. S bár Sarkozy nem szavazott és nem is foglalt nyíltan állást a két jelölt között, talán nyugodtabban dőlhet hátra Copé győzelmével, mintha a szociális gaulle-izmus hagyományait továbbvivő Fillon győzött volna. Fillon elnöksége kiadós pofon lett volna ugyanis a Sarkozy-hagyaték számára is. Ám itt is muszáj hangsúlyoznunk: a döntés nagyon szűk különbséggel született, úgyhogy utólag is meg kell dolgozni érte.
6. Mivel nincs az ellenzéknek egyértelmű vezére, a Sarko-nosztalgia pedig egyre erősebb, minden korábbinál inkább felértékelődik, hogy mit tesz és mit lép a volt köztársasági elnök. Semmi olyan nem történt, ami kizárná vagy akár csak megnehezítené esetleges visszatérését...