Hivatalba lépése óta először kellett François Hollande-nak szembenéznie közszolgálati sztrájkkal és tiltakozással. Nagyobb tüntetés volt már ugyan az elmúlt időszakban Franciaországban (például a házassági egyenlőség elleni), de a kormánytöbbség szempontjából aggasztóbb talán nem: a közszolgák egy jelentős része ugyanis hagyományosan szocialista szimpatizáns.
Sztrájk és tiltakozás
A csütörtöki sztrájk és tüntetések során a közszolgák elsősorban jövedelmi helyzetük (az illetményalap befagyasztása) miatt tiltakoztak, és új álláshelyeket követeltek bizonyos minisztériumokban úgy, hogy más minisztériumok állománya ne csökkenjen emiatt drasztikusan (ismeretes egyébként, hogy 2007 és 2012 között csak minden második nyugdíjba vonult közszolga státusa maradt meg, így mintegy 150 000 fővel csökkent a minisztériumokban dolgozók száma). Ahogy azt a Le Monde kifejti, a kormánynak azonban egyik követelés kapcsán sincsen sok mozgástere a költségvetési szigor miatt.
A szakszervezetek egyébként február 7-én tárgyalnak a közszolgálati ügyekért felelős miniszterrel, többek között az életpályamodellekről és a fizetésekről.
Van ok az aggodalomra
Nyilván egy tüntetésbe és egy sztrájkba nem kell túl sokat beleolvasni, még akkor sem, ha lassan minden hétre jut egy (a múlt héten a közoktatásban került sor hasonló megmozdulásra).
Ugyanakkor az Hollande-kormány nem mehet el a jelenség mögött egy szimpla vállrándítással, egyételmű ugyanis, hogy nem volt képes érdemi javulást hozni azoknak a rétegeknek az életében, amelyek ennek reményében megválasztották. A kormány adópolitikáján és költségvetési politikáján látszik ugyan a "baloldali ihletettség", vagyis bizonyos rétegek kímélésének a szándéka (erről a jelenségről korábban mi is beszámoltunk, méghozzá itt), de ez nem látványos, és roppant nehezen kommunikálható erőfeszítés.
A költségvetési kötöttségek és vállalások (valamint a magas jövedelműek erőteljes adóztatásának politikai-jogi nehézségei) nem is igazán teszik lehetővé az adminisztráció számára, hogy érdemi intézkedéseket hozzon a közszolgák számára. Marad a tárgyalásos-egyezkedéses-bevonásos módszer, amelyben Hollande kiváló, és amely a tripartit szociális egyeztetéseken hozott is valamiféle - ha nem is világraszóló - eredményt. Kérdéses, hogy ezúttal is így lesz-e.
Utolsó kommentek