A francia politikai élet valamiért imádja a kiöregedett politikusok tekintélyes közéleti emberek által készített ilyen-olyan jelentéseket. Most éppen a 2002-es elnökválasztás nagy vesztese, Lionel Jospin értekezett arról egy bizottság élén, hogy hogyan lehetne a francia közélet etikusabb (amúgy: huh?).

A bizottság tagjai néhány izgalmas intézményi ötletet is letettek az asztalra - s tekintve, hogy Hollande-ék 2013-ban egy alkotmánymódosító csomagot szülhetnek a szöveg nyomán, érdemes végignéznünk, hogy Jospinék szerint mitől erkölcsösödhet a francia politika*.

Javaslatok

• A mandátumhalmozás tiltása: a miniszteri, képviselői és szenátori tisztség összeférhetetetlen lenne a helyi mandátumokkal, azzal a kitétellel, hogy a képviselők és szenátorok számára csak a helyi végrehajtó tisztségek lennének tiltottak, képviselőtestületekben azért még ülhetnének. Ezzel egy régi hagyomány szűnne meg a francia közéletben, ugyanakkor a szocialisták sokat ismételgetett választási ígérete is teljesülne.
• A Jospin-bizottság azt javasolja, hogy az 577 képviselőből 58-at, tehát 10%-ot listás és arányos rendszerben válasszanak meg a Nemzegyűlési választáson - ez is Hollande-ígéret, de amúgy évtizedek óta a francia politika napirendjén van, jobb- és baloldalon egyaránt. A változtatással ugyanakkor az a probléma, hogy megnyitja a parlamenti utat a Nemzeti Front előtt, amit az arányossággal ellentétben nem mindenki támogat. És akkor még nem is foglalkoztunk az olyan apróságokkal, mint a választókörzetek újrarajzolása, ami egy ilyen reform szükségszerű következménye...
• Az elnökjelöltséghez nem 500 elektori ajánlás, hanem 150 000 állampolgári ajánlás lenne ezentúl szükséges.
• Korábban kerülne megrendezésre az elnökválasztás, és kevesebb idő telne el az elnök-és nemzetgyűlési választások között, azért, hogy az új elnök és az új többség ne a nyári uborkaszezonban kezdje a munkát (ennek a javaslatnak sok jelentősége persze azért nincsen, mert a francia köztársasági elnök bármikor feloszlathatja a Nemzetgyűlést. Láttunk már olyat, hogy egy elnök olyan Nemzetgyűlést oszlat fel, amelyben többséggel rendelkezik, De Gaulle-lal és Chirac-kal is megtörtént különböző okokból - az első ilyen alkalommal borul az egész naptár-történet).
• A köztársasasági elnök büntetőjogi felelősségének a szabályait megváltoztatnák, így az elnök bíróság elé állítható lenne olyan ügyekben, amelyek nem függnek össze a tisztségével. Magyarul megszűnne az elnök mentelmi joga. Ha például ez a reform J. Chirac és N. Sarkozy elnöksége alatt élt volna, mindkét politikus hivatalban lévő elnökként lett volna alanya komoly rendőrségi és bírósági eljárásoknak. Míg ez a jelenlegi hatalom számára nyilván politikailag hasznos lehetett volna ellenzékben, kérdéses, hogy milyen következményei lehetnek az efféle ügyeknek az elnöki intézmény tekintélyére (akkor is kockázatos az ügy, ha  beépítenek a rendszerbe szűrő-mechanizmusokat, ismerve a francia elnökök pedigréjét büntetőügyekben. Chirac például lehet, hogy nem tölthette volna ki a mandátumát mentelmi jog nélkül. A kérdés tehát az, hogy a politikai instabilitás üzenete a veszélyesebb, vagy az, ha valakit néhány évvel később ítél el a bíróság).
• A Jospin-bizottság azt javasolja továbbá, hogy a volt köztársasági elnökök ne legyenek ex officio tagjai az Alkotmánytanácsnak.

Lionel Jospin (Le Figaro)

 
Alkotmánymódosítás, de hogyan?

Ugyan 2013 elején érkezhet a fenti változásokat tartalmazó javaslatcsomag, de addig azért még hosszú az út: az elnöknek vagy meg kell győznie a közvéleményt, hogy a javaslatok jók, és meg kell nyernie egy népszavazási kampányt, vagy meg kell egyeznie az ellenzékkel, és Kongresszust összehívnia, a szocialisták ugyanis egyedül nem rendelkeznek alkotmánymódosító többséggel. Az ellenzéki UMP finoman fogalmazva sem egységesen hurrázik a javaslatoknak, a mandátumhalmozás tiltása kifejezetten kiverte a biztosítékot, de az arányosan választott mandátumok sem lelkesítették fel a jobboldali képviselőket. Érik az a népszavazás?

* Sajtó-összefoglalókért katt ide, ide, és ide.