Sarkonostalgie: ezt az új szót ízlelgeti a francia közélet. Az érintett magánbeszélgetéseken arról elmélkedik, hogy 2017-ben esetleg nem lesz más választása, mint visszatérni a politikába. De van-e tényleges, reális esély arra, hogy 2017-ben újabb Hollande-Sarkozy összecsapást láthassunk?

Alsó hangon két szót érdemes a politikában és a szerelemben elfelejteni: a mindiget és a sohát. Úgyhogy a kérdést röviden le lehetne azzal zárni, hogy nem tudhatjuk, mi lesz négy és fél, esetleg öt év múlva. Elvben természetesen lehet olyan helyzet, amikor Sarkozy úgy érzi, tényleg nem tehet mást.

Feltételek

A megfelelő kérdés inkább az, hogy hogyan, milyen körülmények között jöhet vissza, ha vissza akar jönni?

Korábban mi is írtunk arról, hogy Sarkozy esetleges sikeres visszatérésének vannak feltételei, elsősorban az, hogy le kell zárnia a múltat, a 2012-vel záródó korszakot. A lezárásnak rettentően fontos része a visszahúzódás, vagyis a folyamatosság látszatának a megszakítása. Ilyen értelemben - egyes hírek szerint - Sarkozy állítólag érzi is, hogy túl korán indult be a nosztalgikus hangulat, mert nem telt el elég idő a veresége óta.

Egy nemrégi közvéleménykutatás szerint jelenleg a franciák 55%-a nem sajnálja, hogy Sarkozy valaha elnök volt, de azért ott van az a 44%, amelyik nagyon is sajnálja - ráadásul a pártelit egy jelentős része sem örülne a visszatérésének (a pártelit egy másik része pedig naponta váltogatja az álláspontját). Ezeket az embereket vagy meg kell győzni arról, hogy nem volt tragédia az elnöksége, vagy arról, hogy 1) ami utána jött Hollande személyében, az még nagyobb tragédia, 2) nincsen más a jobboldalon, aki versenyképes lehetne 2017-ben.

A régi nem kell?

A visszatérés szempontjából hasonlóan fontos, hogy Sarkozy-nak tudnia kell újítania. Azaz nem léphet azzal a franciák elé, hogy "kérem, ugyanazt fogom csinálni, mint amit 2007 és 2012 között csináltam". A lezárásnak tehát arra is utalnia kell, hogy mi az, ami használható a régi Sarkozy-ból, és mi az, ami nem. Sarkozy igazi programot, könyvet elnöksége előtt írt utoljára. Azóta volt öt évig elnök, kitört egy világgazdasági válság, teljesen átalakult az európai integráció, a nemzetközi környezet. Mások, és másmilyenek azok a kihívások, amelyek Franciaország előtt állnak. Erről kell tudnia újat, meglepőt mondania.

Ha Sarkozy nem tud újat mondani, akkor visszatérése kudarcra van ítélve. Akkor nem fogja tudni meggyőzni a 44%-ot, és nem lesz képes életben tartani a nosztalgiát sem. A nosztalgia ugyanis nem arról szól, hogy "bezzeg Sarkozy alatt milyen jó volt", hanem arról, hogy Hollande mekkora csalódás és hogy egy újabb Sarkozy-elnökség alatt milyen jó lenne.

A személyes tőke kevés lesz a sikeres visszatéréshez: amikor 1958-ban visszatért, Charles de Gaulle is tudta, hogy az, amit a második világháború alatt képviselt, már nem lesz elég, mert mások a kihívások. Ez nem jelenti azt, hogy az értékei nem voltak folyamatosak, hiszen nagyon is azok voltak. De az új kérdésekre új válaszokat adott, és ez számított igazán.