Úgy tűnik, hogy a 2000-es évek Franciaországában a Belügyminisztérium az a hely, ahol az ambíciózus fiatalemberek megmutathatják, mit tudnak, és népszerűséget, politikai tőkét szerezhetnek maguknak. Az új belügyminiszter, Manuel Valls láthatóan felismerte ezt, hiszen nem kisebb előd, mint Nicolas Sarkozy nyomdokain halad.

Puha a bal?

A francia baloldalt gyakran vádolják rendészeti puhasággal, sőt, emlékezetes, hogy Lionel Jospin 2002-es választási vereségét annak (is) köszönhette, hogy ország-világ előtt kijelentette, kormánya rendészeti ügyekben nem bizonyult hatékonynak. Azt is mindenki látta, hogy Nicolas Sarkozy milyen hideg professzionalizmussal használta ki a baloldal rendészeti és büntetőpolitikai gyengeségét még belügyminiszterként.

Most azonban mintha a történelem ismételné önmagát. A franciaországi romatelepek mostani felszámolásáról korábban mi is beszámoltunk, hiszen meglepő módon az új baloldali kormányzat, azon belül pedig Manuel Valls belügyminiszter a 2010-es Sarkozy-féle fellépéshez hasonlítható keménységgel látott hozzá a feladathoz. Miközben az igazságügyi miniszter, Christiane Taubira mintha inkább a francia baloldal által képviselt klasszikus, humanista megoldásokat képviselné (sok kritikát magára húzva), Valls a kormány keményfiújának és első számú rendőrének a szerepét vette magára - sőt sokaknak úgy tűnik, hogy gyorsan "hozzászocializálódott" a rendőrség szervezeti kultúrájához és szakmai érveihez.

Árral szemben

Az elmúlt időszakban Manuel Valls például világossá tette, hogy ha rajta múlik, nem valósul meg Hollande elnök azon - a külvárosokban és a fiatalok között népszerű - választási ígérete, amely szerint a rendőri ellenőrzéseket egy "elismervénnyel" igazolnák, elkerülendő az etnikai alapon zajló rendőri zaklatásokat (igaz, az ombudsman még jelentést készít a dologról és Valls szavai szerint utána elgondolkoznak a végrehajtás lehetőségein...). A baloldalon egyébként komoly érveket sorolnak fel az intézkedés mögött, és előbb a miniszterelnök is világossá tette, hogy nem enged a 48-ból, majd közölte, hogy minisztere mégis meggyőzte, hogy így nem jó, de akkor találja ki, hogy mi mást lehet tenni a rendőrségi ellenőrzések diszkriminatív jellege ellen... (Egy kutatás szerint ugyanis az araboknak és a feketéknek hatszor-nyolcszor nagyobb esélyük van arra, hogy ellenőrizzék őket, mint a fehéreknek, és ezt sokan megfélemlítésnek tekintik.)

Fotó: LeMonde.fr

Az is közismert, hogy Valls nem ért egyet a harmadik országbeli idegeneknek adandó önkormányzati-helyi választójoggal, amihez mellesleg jelenleg nagy valószínűséggel sem társadalmi, sem kongresszusi többség nem áll rendelkezésre.

A belügyminiszter amúgy gyakorlott versenyző a saját táboron belüli szembenállások ügyében. Mivel kifejezetten a Szocialista Párt jobbszárnyához tartozik, nem egyszer szembe találta már magát a főárammal, olyan ügyekben, mint a költségvetési aranyszabály, a vagyonadó eltörlése, a centristákkal történő szövetségkötés, vagy éppen (mi más?) a Szocialista Párt neve...

Lesznek még viták, de a "nép"...

Elképzelhető tehát, hogy érdekes csörték lesznek még Valls és Jean-Marc Ayrault miniszterelnök között. A következő napokban napirenden lehet egy új antiterrorista törvény, folytatódhat a vita az elismervények körül, és előbb-utóbb foglalkozni kell majd a választójog kérdésével is - ezek mind-mind olyan ügyek, amelyek láthatóan megosztják a kormányzatot. Mivel pedig Hollande elnök láthatóan igyekszik az efféle vitákból kivonni magát (néha logikusan, néha kevésbé), vélhetően a nagyérdemű is élőben követheti majd a belső vitákat. Annál is inkább, mivel az ellenzéki UMP jól érzi, hogy profitálhat az olyan sikamlós ügyekből, mint a választójog, főleg ha ügyesen lovagolja meg őket, és tolja felfelé, egészen Hollande elnökig őket.

Egyelőre úgy tűnik, hogy Valls - akkor is, ha tudatosan építkezik, és akkor is, ha egyszerűen meggyőződésből dolgozik - sikeresen csinálja. A franciák moderált baloldalinak tartják, és eddigi miniszteri tevékenységét a megkérdezettek 56%-a tartja jónak, ideértve az UMP szimpatizánsainak 57%-át is (!). Az sem elhanyagolható tény, hogy a TNS Sofres kutatóintézetnél jelenleg ő vezeti a politikusok népszerűségi listáját, többek között azáltal, hogy komolyan megugrott a jobboldali és UMP-s szavazók körében a szimpátia-mutatója.

A szkeptikus-különutas Manuel Valls tehát még jól is jöhet ki a személyét övező vitákból, és úgy járhat, mint belügyminiszterként Sarkozy és miniszterelnökként Fillon: a kormányzat egyetlen igazán karakteres és / vagy népszerű tagjaként se kiköpni, se lenyelni nem tudja majd a PS.