ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) Sarkozy (1) sarkozy (54) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő
Nehéz megjósolni a szocialisták pártszavazásán várható eredményt – abban azonban sokan egyetértenek, hogy a 2007-es szocialista jelölt, Ségolène Royal elsősorban azzal okozhat meglepetést, hogy csökkenti a hátrányát François Hollande-dal és Martine Aubry-val szemben, esetleg előretör. Ám abban ma már kevesen hisznek, hogy nyerhet is. S hogy miért van ez? Talán azért, mert a franciák többsége még mindig nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy ki is az a Ségolène Royal.
 
Amit most írok, csak egyik oldalról elemzői vélemény, másik oldalról szubjektív benyomások összessége, beszámoló - a Royal tevékenységét amúgy szimpátiával figyelő - francia barátaimmal folytatott beszélgetéseimről, vitáimról.
 
E beszélgetések során számtalanszor találgattuk, mi lehet az oka, hogy Royal „feltűnt, majd letűnt”, s az Élysée-palota bevételének az esélye egyre csak távolodik tőle. E beszélgetések során arra jutottunk, hogy Royal „túl sok”, nehéz őt beazonosítani, nehéz őt kötni valamilyen értékhez, személyiségjegyhez. Kis túlzással mondva, Royal annyi minden, hogy éppen csak pántlikás ládika nem:
 
  • a francia közigazgatási elitiskola, az ENA végzőse;
  • Mitterrand elnök munkatársa;
  • többszörös képviselő és többszörös miniszter;
  • Poitou-Charentes régió újraválasztott elnöke, aki első alkalommal meglepetésre nyerte a jobboldalinak számító régió elnöki mandátumát;
  • egy innovatív politikus, aki a francia baloldali gondolkodásban merésznek számító ötletekkel állt elő 2007-ben;
  • négy gyermek édesanyja és nem mellesleg François Hollande volt élettársa;
  • egy szép, sokak számára meglehetősen vonzó nő;
  • egy, a baloldali kultúrában szokatlanul autoriter stílusú politikus, aki akár saját pártjával is konfliktusokat vállal; s ha kell, szembemegy a bejáratódott szocialista szervezeti kultúrával (makacsul tartja magát a nézet, hogy 2007-es vereségének éppen ez volt az egyik legfontosabb oka...).
 
És akkor végül is melyik Royal? Egyik sem, és mindegyik.
 
Egy politikus esetében fontos, hogy a választók azonosulni tudjanak vele („egy közülünk”). De Royal esetében ez sokszor nehéznek bizonyul. Sarkozy-ről mindenki tudta, hogy a „rend embere”, Obama imázsa az volt, hogy ő a „remény embere”, De Gaulle maga volt Franciaország megmentője és így tovább, a politikatörténetből számtalan példát hozhatunk a sikeres márka- és imázsépítésekre. Royalhoz azonban nehéz ilyen egyértelmű tulajdonságot, s egyértelmű jövőképet kötni.

Másrészt az azonosulást az is megnehezítheti, hogy Royal sok szempontból „tökéletes” pályaívet mutathat fel – olyat, amilyenről a legtöbb ember (nő) csak álmodozhat. Arra gondolok, hogy Royal olyan konfliktusokat került el pályája során, amelyeket a legtöbb nő még ma sem tud elkerülni (például hivatalban lévő miniszterként vállalta negyedik gyermekét, és ez egy pillanatra sem okozott törést a karrierjében).
 
Márpedig, amikor valakihez nem lehet egyértelmű, politikailag releváns tulajdonságot kötni, amikor valaki „túl sok”, "túl tökéletes", vagy egyszerűen csak olyan ember, akinek a mindennapi életével nehéz a választópolgárnak azonosulni, akkor nehéz feladat legendás politikai imázst építeni, és még nehezebb választást nyerni. Nem arról van szó, hogy az adott politikust mindenkinek szeretnie kellene - hiszen a legsikeresebb politikai személyiségek gyakran éppen a leginkább konfliktusos személyiségek -, hanem inkább arról, hogy tudatos azonosulási fogódzókat kell nyújtani azoknak a polgároknak, akikről elképzelhető vagy feltételezhető, hogy értékeik alapján egyébként felsorakoznának az adott politikai szereplő háta mögött.
 

A magyar párhuzam, és az idekívánkozó „jó példa” kedvéért jegyzem meg, hogy a magyar politikai piacon talán éppen Orbán Viktor az, aki az elmúlt húsz évben a legsikeresebbnek bizonyult abban, hogy az „egy közölünk” magánemberi és a közéleti-politikai énjét ötvözze, s ezzel erősítse elfogadottságát saját táborában. Beágyazni sajnos "nem támogatott formátum" miatt nem lehet, de itt a közvetlen link egy nagyon jellemző videóhoz.

Címkék: kampány orbán viktor imázs segolene royal politikusi

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr463218992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása