Nicolas Sarkozy volt elnök néhány órával ezelőtt bejelentette a Facebookon, hogy visszatér, és az ellenzéki UMP pártelnöke kíván lenni. Azt nem mondta nyíltan, hogy ismét megpályázza a köztársasági elnöki posztot, de ne legyen kétségünk, a dolog erről szól. A hetek óta várt megerősítés alapjaiban forgatja fel a francia politikai élet állóvizét.

1. A bejegyzésben Sarkozy ismét sugallja, hogy kötelessége visszatérni, amikor Franciaország ennyire nehéz helyzetben van. Ezt a tematikát 2012 óta többször használta, igen tudatosan - a haza iránti kötelesség egyfajta gaulle-ista motívumnak tekinthető. Mint ahogy az is, hogy Sarkozy - ha nem is ezekkel a szavakkal, de - céljaként jelöli meg a hagyományos törésvonalak meghaladását, a nemzeti egység megteremtését, a francia nagyhatalmi státusz visszaállítását.

2. Felmerülhet a kérdés, hogy méltó-e egy volt elnökhoz, hogy egy bármilyen párt elnöki posztjára ácsingózzon. Nos, a francia politikai rendszerben nem igazán lehet úgy a köztársasági elnöki posztra pályázni, hogy az ember mögött nem áll egy lojális párt. Ha tehát Sarkozy vissza akar térni az Éléysée-palotába, akkor szüksége van pártja, az UMP erőforrásaira. Pártelnökként tudja a leginkább kontrollálni a 2017-es jelöltkiválasztás folyamatát is (ami praktikusan akár azt is jelentheti, hogy informálisan eltakarít minden lehetséges ellenjelöltet az útból, aztán nem rendezi meg az ígért előválasztást...).

3. Persze az UMP maga is tett egy nagy szívességet Sarkozy-nek azzal, hogy kedvező körülményeket teremtett a visszatérésre. Copé pártelnök bukása, az azután következő átmeneti időszak nagyszerű pillanat a jobboldalon arra, hogy mindenki érezze: űr van, és azt az űrt Sarkozy tölti be. Az UMP elnökét a párt elektronikus szavazással választja meg november 29-én (ha szükséges, a második fordulót december 6-án tartják). A visszatérés első taktikai lépése, az első átugrandó akadály tehát ennek a belső szavazásnak a megnyerése lesz. Csak utána jön a Sarkozy által vízionált átalakítás, pártépítés.

4. A 2017-es győzelen nem garantált, de nem is esélytelen. A közvélemény-kutatások szerint ugyan az UMP szimpatizánsainak 66%-a remélte, hogy Sarkozy visszatér az UMP elnöki posztjára és 85%-uk támogatta Sarkozy 2017-es indulását is, a megkérdezettek összességét tekintve a 2017-es elnökjelöltség támogatása már csak 36%-os (ami egyébként nem is rossz: három év alatt sok víz lefolyik még a Szajnán, plusz számít majd a mobilizáció, a saját és az ellentáborok mozgósíthatósága, az pedig nem idén dől el).

6. Sarkozy számára immáron érdemi ellenfél a Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen is, aki a kutatások szerint egy most vasárnap esedékes elnökválasztáson akár nyerhetne is, ha Hollande elnökkel találkozna a második fordulóban(!). Nyilvánvaló, már csak emiatt is, hogy egy hosszú elnökválasztási kampány elé nézünk, amely (ha nem 2012-ben, akkor) a mai nappal biztosan elkezdődött.