És ez most nem vicc: Franciaországban az a nap vezető híre, hogy 2011 elején megoperálták François Hollande prosztatáját jóindulatú megnagyobbodás miatt. Húha! Nincs ennél fontosabb és relevánsabb hír közel s távol e tájon? Nota bene Hollande ekkor még nemhogy elnök nem volt, de még szocialista elnökjelölt sem, vagyis az SKH tipikus esetével állunk szemben.

Egyet kell érteni azokkal, akik kiakadtak a France Info által megszellőztetett híren. Jean-Marc Ayrault miniszterelnök egyszerűen és teljesen jogosan csak azt kérdezte, a dolog akkor úgy értendő-e, hogy ha elkap egy súlyos náthát, akkor az nemzeti ügy lesz. Egy UMP-s (ellenzéki!) képviselő, aki civilben urológus és láthatóan tudott a műtétről, arról értekezett, hogy Hollande semmit nem titkolt el: egyszerű képviselőként nem kell bejelenteni, ha fáj az ember kisujja, arról nem is beszélve, hogy x+1 újságíró tudta, hogy mi történik. Sokan azt is megjegyzik, hogy a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás az időső férfiakat szép számmal érinti (e szerint a cikk szerint minden második 50 feletti férfi szenved tőle). Szóval nincs itt semmi látnivaló, haladjanak tovább.

Ami a hírben meglehetősen zavaró, az az orvosi titok megszegése és a magánélet szentségének a megtörése. Nem arról van szó, hogy Hollande-nak folyamatos fájdalmai vannak, és emiatt nem tudja ellátni a feladatát, hanem arról, hogy elnökjelöltsége előtt volt egy nem túl jelentős problémája, amit szépen meg is oldott, 'oszt jó napot. Nyilván ha olyan egészségi információról lenne szó, amely a hatalomgyakorlási képességét befolyásolhatja, a franciáknak joguk lenne tudni róla. Enélkül viszont mindenképpen az SKH tipikus esete áll fenn (a kamaszkortól távolabb állók kedvéért: Semmi Közöd Hozzá). Az eset publikálása továbbá természetesen minden eleganciát nélkülöz.

Persze - a legtöbb beszámoló utal erre - érthető, hogy miért ettől hangos a sajtó: az elnökök egészsége igen kényes téma Franciaországban. Georges Pompidou eltitkolta rákbetegségét egészen a halála pillanatáig, Mitterrand elnök pedig egyenesen meghamisította-meghamisíttatta az orvosi papírjait, nehogy kiderüljön, valójában régóta prosztatarákban szenved. Jacques Chirac viszont nem tudta titokban tartani a gondokat: sajnálatos leépülése a nyilvánosság előtt kezdődött a 2005-ös szélütésével (amiből még felépült és kitöltötte a mandátumát).

Gondolom, világos, hogy egyik fenti eset sem hasonlítható egy kezelt, lezárt jóindulatú prosztatamegnagyobbodáshoz. Hollande elnök rendszeresen publikál beszámolókat az egészségi állapotáról, és nyilván megemlít benne mindent, ami esetleg alkalmatlanná teheti az elnöki tisztség betöltésére. Ha nem így van, akkor az baj, az hazugság, és jogosan hír. Tessék tehát a jelentésekben kutakodni - a többihez senkinek semmi köze. Aki meg úgy gondolja, hogy mégis van, az nyújtson be egy törvényjavaslatot, hogy az elnöknek tételesen be kelljen számolnia arról, hány éves korában kapta el a bárányhimlőt és hány tömött foga van. Bizonyára tömegtámogatás övezne egy ilyen kezdeményezést.