A múlt hét végével távozott Martine Aubry, a Szocialista Párt (PS) főtitkára. Utódlását nem bízta a véletlenre. A távozó főtitkár és a miniszterelnök gyakorlatilag maguk nevezték ki az új főtitkárt, Harlem Désirt azzal, hogy az októberi kongresszuson várhatóan többséget szerző platform élére ejtőernyőztették. A kongresszusig hátra lévő időszakban mellesleg ugyanő, Harlem Désir látja el a főtitkári feladatokat, csakúgy, mint az előválasztások idején, amikor Martine Aubry is jelölt volt az elnökjelöltségre...

A szocialisták októberi toulouse-i kongresszusán a platformok programjairól is szavaznak. A várhatóan többséget szerző platform fő aláírója Martine Aubry és Jean-Marc Ayrault miniszterelnök döntésének megfelelően Harlem Désir lesz, aki ezáltal hivatalosan is trónörökössé vált.

Önmagában azonban az ejtőernyőztetés nem garantálja a sikert: a szocialista párttagoknak október 11-én valóban többséget kell adniuk az Aubry, Ayrault és immáron Désir nevével fémjelzett programnak, majd október 18-án rá kell bólintaniuk Désir főtitkárságára is. Igaz, a jelenlegi erőviszonyok ismeretében senki sem számít meglepetésre. Ugyanakkor a szavazásnak igenis van tétje: a párt vezető testületeiben a programok szavazati arányainak megfelelően osztják majd szét a pozíciókat (és a két legtöbb szavazatot kapott program jelöltje csaphat össze a főtitkári tisztségért 18-án).

Martine Aubry és Ayrault miniszterelnök úgy okoskodhattak, hogy ha a szocialista szimpatizánsok 72%-a Harlem Désirt látná szívesen a főtitkári székben, döntésük előnyei nagyobbak lehetnek, mint a hátrányai - a megorroló kisebbség meg majd megenyhül. Ennek ellenére az eljárás komoly értetlenséget váltott ki a szocialista párttagok között, akiknek egy része Désir ejtőernyőztetését úgy éli meg, hogy a pártelit előtük és helyettük döntött, ráadásul úgy, hogy megcsúfolták a pártdemokrácia azon alapelveit, amelyeket a Szocialista Párt meglehetősen következetesen képviselt az elmúlt években. Mások szerint a kongresszus és a szavazások méltányos lebonyolítása kerül veszélybe azáltal, hogy az átmenetet az a jelölt bonyolítja le, aki a leginkább esélyes a főtitkári pozíció megszerzésére...

Persze az eljárásrend ismeretében barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy Aubry és Ayrault most végezték ki a pártdemokráciát a Szocialista Párton belül. Ez nyilvánvalóan nem igaz.

Harlem Désir (forrás: parti-socialiste.fr)

Ugyanakkor nagy kérdés, hogy milyen képet közvetít magáról a PS ezzel a húzással - lehet, hogy a választók sem tekintik majd Aubry döntését a pártdemokrácia csúcsának.

Ezt viszont az első célzott közvélemény-kutatásig nem tudhatjuk, és ez az egész legnagyobb kockázata, hogy tudniillik porba hullhat az a demokratikus mítosz, amelyet a PS az elmúlt években oly nagy gonddal építgetett. Ráadásul miközben a szocialisták jelölgetnek és utólag szavaztatnak, az ellenzéki UMP nagy kampánnyal és még nagyobb csinnadrattával választja ki az új pártelnököt, aki lehet, hogy nem is a párt jelenlegi vezetéséhez tartozik majd. Legrosszabb esetben tehát a PS demokratikusságának a látszatát nagy csapás érheti - különösen az UMP-vel összehasonlításban -, noha eddig a pártdemokrácia egyértelműen szocialista sikerterméknek számított.

Lehet, hogy változnak az évszakok?