François Fillon volt miniszterelnök egy interjúban bejelentette, amit már úgyis mindenki sejtett: szeretne az UMP vezetője lenni. Ezzel megbontotta az egység látszatát a gaulle-ista utódpártban. Ez nemcsak a párt kármentési lehetőségei szempontjából rossz taktika három héttel a nemzetgyűlési választás előtt - álláspontom szerint magának Fillonnak is árthat.

A vezetőjét vesztett UMP szempontjából racionális volt az a "megegyezés", hogy kifelé egységet mutatnak és az örökösödési háború látványosabb harcait eltolják június 17., azaz a nemzetgyűlési választás második fordulója utánra.

Úgy számoltak, hogy ha a szocialista árhullámot nem is tudják feltartóztatni, kármenteni, valamekkora gátat emelni az árhullám ellen mégiscsak egységben lehet. Igaz, komoly kampánytémát nem találtak - nem is találhattak - a néhány napja legyőzött UMP számára - azon kívül, hogy a franciáktól parlamenti többséget is kérő Hollande elnök potenciális ellensúlyaként igyekeznek a pártot pozicionálni, miközben az új kormány lépésein próbálnak fogást találni (hozzá kell tenni, hogy a szocialisták úgyszintén "egységet játszanak" a választásokra készülve, és a lapok a Jean-Marc Ayrault miniszterelnök és a Martine Aubry PS-főtitkár közötti állítólagos feszültségekről is élvezettel írnak).

 Fillon bejelentkezett - ám ezzel biztos nem növeli párton belüli népszerűségét (Forrás: L'Express.fr)

Összességében azonban mintha az UMP egyes vezetői már feladták volna magát a kármentést is. És mintha éppen ezért már a nyilvánosság előtt is utat engedtek volna a személyes ambícióknak - márpedig nyilvánvaló, hogy ezek az ambíciók nemcsak az UMP-ről, hanem 2017-ről és az Élysée-ről is szólnak...

Azok közé tartozom, akik a személyes ambíciót egy pillanatra sem tartják elítélendőnek a politikában, sőt. Azt is tudom azonban, hogy a politika közösségi műfaj, márpedig a politikai közösségek nem szokták jó néven venni az olyan gesztusokat, mint amilyen Fillon mostani nyilatkozata: az UMP-ben ezt a bejelentkezést könnyen tekinthetik a közös étkezőasztalra történő otromba odapiszkításnak, ami nagy valószínűséggel nem növeli a volt miniszterelnök esélyeit (Copé pártfőtitkár, az egyik fő rivális egyébként kvázi rendre is utasította, hogy most a nemzetgyűlési választás a fő prioritás, mire Fillon képmutatással vádolta meg Copé-t).

Ráadásul legyünk őszinték: még ha Fillon úgy is gondolja, hogy az UMP-nek nincs természetes vezetője, nem feltétlenül van igaza. A párt főtitkáraként Jean-François Copé mélyen bedolgozhatta magát a Sarkozy-érában az UMP-be, és ez bizony egy belső választásnál esetenként jóval többet érhet, mint Fillon külső, Copéénál valóban komolyabb népszerűsége: a párt vezetőjét az aktivisták, a párttagok választják, és nem a franciák.