Felmerült, hogy esetleg nem lenne automatikus a választói névjegyzék összeállítása Magyarországon. A franciák régóta használják ezt a rendszert, és úgy bánják, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett.
Franciaországban a választói névjegyzék összeállítása nem automatikus. Fő szabály szerint fel kell rá iratkozni. A feliratkozási határidő éppen most, 2011. december 31-én telik le azok számára, akik még nem szerepelnek a névjegyzékben, de a jövő évi elnökválasztáson és nemzetgyűlési választáson szavazni kívánnak. 2007-ben úgy becsülték, hogy mintegy 2,5 millió nagykorú francia állampolgár ezen adminisztrációs hiányosság miatt nem élhet választójogával.
A napokban a televíziók, az újságok és az önkormányzatok mást sem tesznek, mint kampányolnak, hogy a listán még nem szereplők iratkozzanak fel és szerezzenek jogot arra, hogy ténylegesen elmehessenek szavazni.
A rendszert ráadásul bonyolítja, hogy nemcsak azoknak kell kérniük a felvételüket a névjegyzékbe, akik még egyáltalán nem szerepelnek benne, hanem azoknak is, akik időközben elköltöztek, azaz lakcímük megváltozott.
Egyetlen könnyítés, hogy a február 28-ig, illetve 2012-ben a választás előtti napig 18. életévüket betöltő fiatalokat automatikusan felveszik a névjegyzékbe (persze ha időközben elköltöznek, akkor nekik is jelentkezniük kell újra...). A névjegyzékbe történő felvétel alapja egyébként a statisztikai hivatalnak (az Insee-nek) az egynapos "polgári védelmi szolgálat" kapcsán összeállított adatbázisa.
|
|
|
Jellegzetes átlátszó urna (forrás: nanterrereseau.info) |
A 18 éveseket csak 1997 óta regisztrálják automatikusan. A változtatás oka nyilvánvalóan az, hogy a távolmaradás, a "lábbal szavazás" egyre jobban aggasztotta és aggasztja a francia politikai elitet. A kvázi automatikus regisztráció tulajdonképpen kivesz egy kisebb akadályt a rendszerből. A francia politika tehát láthatóan igyekszik távolodni attól a regisztrációs rendszertől, amelyről úgy vélik, hozzájárul a politikai rendszer legitimációjának a csökkenéséhez (lásd például ezt a szenátusi javaslatot és ezt az összehasonlító elemzést).
A kérdés immáron csak az, hogy Magyarország, ahol ráadásul létezik központi lakcímnyilvántartás, tényleg el akar-e indulni azon az úton, ahonnan a franciák kétségbeesetten próbálnak visszafordulni?
Utolsó kommentek