A francia zöldek 2009-ben, az EP-választás alkalmával még fényesen szerepeltek. 2012-ben elnökjelöltjük, a norvég származású tekintélyes jogász, Eva Joly kb. 5 százalékra számíthat, és ha így folytatja a kampányát, nem is valószínű, hogy ez a szám magasabb lesz.

Eva Joly nyári jelölése után rögtön azzal "indított", hogy javasolta a július 14-i katonai parádé megszűntetését. Ez a javaslat nyilván illik egy pacifista párt/jelölt értékrendjébe, de vajon illik-e Francia Köztársaság elnökéhez, akinek kiemelt feladata a védelem- és külpolitikával való törődés, a francia nagyság biztosítása? Nyilván nem. Mert mit mond ez francia nagyságról? Azt, hogy Joly számára a grandeur nem érdekes. Így hát nem véletlen, hogy mind a szocialisták, mind pedig a kormányzó UMP értetlenkedéssel és elutasítással reagált erre a felvetésre.

A pacifista-internacionalista értékrendbe elvben illeszkedik az a felvetés is, hogy szüntessék meg a vétójogot az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Ám egy elnökválasztási kampány sosem arról szól, hogy értékrendileg, tudományosan vagy játékelméletileg mi lenne helyes/jó a nemzetközi kapcsolatokban, hanem hogy a választók számára mi elfogadható. Márpedig ez a javaslat az átlagos francia választó számára azt jelenti, hogy a Joly vezette Franciaország kész lenne lemondani szuverenitása és nemzetközi befolyása egy fontos szeletéről. Eva Joly tulajdonképpen azt kéri a szavzóitól, hogy azért szavazzanak rá, hogy Franciaország befolyása csökkenhessen a nemzetközi rendben. Egy magyarországi politikai vitában egy ilyen javaslatra talán sorjáznának az olyan jelzők, mint a "hazaáruló", a "bolond" és az "alkalmatlan". 

A francia vitában ezek a javaslatok "csak" elutasítást szülnek, és egyértelmű deklarációkat: a szocialista jelölt, Hollande is elzárkózott a zöldek ENSZ-vonatkozású javaslatától (noha a két párt megegyezésébe is bekerült a vétójog eltörlése!). Joly egyébként Hollande-hoz hasonlóan távolságot tart a két párt megegyezésétől. Ám míg Hollande esélyese a jövő évi választásnak, addig a saját pártjával is gyakran vitázó zöld jelöltről ma a megkérdezettek 40%-a úgy véli, nem kellene versenyben maradnia áprilisig. Ez sokat elárul a zöldek (és a zöld jelölt) erőtlenségéről.

Itt jegyzem meg, hogy Eva Joly még egy témával került be sikeresen a közbeszédbe: néhány napja a Le Point nevű újság az akkcentusán gúnyolódott. Kivételesen a baloldal számos szereplője kiállt mellette és rasszizmusról, idegengyűlöletről beszélt. Ugyanakkor ez az eset áttételesen ugyancsak azt sugallja, hogy Eva Joly-nak nem sikerült elhitetnie a franciákkal (és a sajtóval), hogy elnökként a francia érdekeket kívánja képviselni. Akármennyire is az egyetemes emberi jogok hazája Franciaország, a polgárokat mégiscsak az érdekli elsősorban, hogy a franciáknak mitől és mikor lesz jobb, illetve hogyan lesznek képesek megőrizni befolyásukat egy rohamosan változó világban.

Nem véletlen, hogy a zöldeknek is fontos volt mielőbb megkötni 2012-őre vonatkozó a politikai megállapodást a szocialistákkal. Ez az elnökválasztáson túlra mutató megállapodás a túlélést biztosíthatja számukra a Nemzetgyűlésben, a kormányzatban, a közéletben. Ilyen furcsa kampánnyal ugyanis nehéz lenne meggyőzni a nagy- és középhatalmi státushoz hozzászokott franciákat, hogy egyenek sok zöldséget. A helyzet jelenlegi állása szerint a franciák a zöldségeket nemhogy enni, még hallgatni se nagyon szeretik.