ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) Sarkozy (1) sarkozy (54) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő
Tegnap megtörtént az, amire 1958 óta egyszer sem volt példa: baloldali többsége lett a Szenátusnak. Ez történelmi fordulat, és nemcsak azért, mert a győztes kötelezően ezt mondja.
 
A 348 tagú testület mintegy felét választották idén újra, közvetett módon, hat éves mandátumra. A váltás várható volt, hiszen a választásra jogosultakat adó választott tisztségekben ("grands électeurs") a baloldal az elmúlt években folyamatosan tört előre. Mindennek a legközvetlenebb és legfontosabb következménye, hogy a parlament két házát tömörítő Kongresszusban eltolódnak az erőviszonyok, így - noha a köztársasági elnök már korábban amúgy is letett róla - teljesen valószínűtlen, hogy a takarékossági költségvetési szabályokat még ebben a ciklusban alkotmányba foglalják.
 
A váltás jelentős következménye lehet az is, hogy a baloldal számára még elfogadottabbá válik az V. köztársaság intézményrendszere. Emlékezetes, hogy a jobboldalinak és autoriternek tartott gaulle-ista intézményrendszer akkor vált a baloldali ellenzék számára egyáltalán "elviselhetővé", amikor 1981-ben hivatalba lépett a baloldali Mitterrand elnök. A szenátusi váltás 53 éve váratott magára, s megtörténtével a Szenátus is könnyen úgy járhat, mint maga az alkotmány: radikálisan csökkenhet kritikusainak száma (erről egy interjú itt).
 
A továbbiakban elvben a baloldal adja majd a Szenátus elnökét (bár a jobboldal azzal érvel, hogy még semmi sincs eldöntve, mivel a baloldal többsége mikroszkopikus - október 1-én derül ki, sikerül-e a jelenlegi elnöknek, Gérard Larcher-nak hivatalban maradnia, vagy sem). Ennek nemcsak szimbolikus vagy protokolláris jelentősége van/lenne, hiszen a Szenátus elnöke többek között kinevezési jogkörrel rendelkezik az Alkotmánytanácsban és egyéb testületekben, s a köztársasági elnök akadályoztatása esetén az elnöki feladatokat is ő látja el.
 
A baloldali többség - a szocialisták és szövetségesei, így a kommunisták, a baloldali radikálisok és a zöldek - a Szenátusban mostantól érdemi módon szólhatnak bele a törvényalkotásba, ami a baloldal számára fontos ügyek és érvek megjelenítése szempontjából kulcsfontosságú. A Szenátus jelentősen elhúzhatja a törvényalkotási folyamatot, noha a két ház közötti megegyezés hiányában az alkotmány 45. cikke értelmében a Nemzetgyűlésé a végső döntés joga. Ez egyben - főleg jövőre, választás előtt - növelheti a szenátusi viták jelentőségét is, ami azért érdekes, mert az V. köztáraság rendszerében a Nemzetgyűlés a parlament domináns, nagyobb érdeklődésre számot tartó háza. Ez a fajta "együttlakás" ugyanakkor kockázatokat hordoz a baloldal számára, ha elhúzódó viták esetén nem sikerül a felelősséget a kormánytöbbségre tolni.
 
Az elnöknek és a kormányzó többségnek mindenképpen púp a hátára a fordulat: hogy mást ne mondjunk, ha például a gazdasági válság miatt gyors intézkedésekre lenne szükség, nyilván könnyebben boldogulnának egy jobboldali többségű Szenátussal, mint a választási győzelemre éhező baloldalival.
 
Persze Sarkozy elnök számára ettől függetlenül sem jön jól ez a vereség. Népszerűtlen, és a közvélemény-kutatások sem sok jót ígérnek neki 2012-re. De nem szabad elfelejtenünk a francia politika közhelyes aranyszabályát: aki tíz hónappal a választás előtt vezet, az veszít - és minden az utolsó hetekben dől el. Nem lehet tehát messzemenő következtetéseket levonni Sarkozy jövőjére nézve a Szenátus fordulatából, hacsak annyit nem: bizonyára kedvezőbb forgatókönyveket is el tudott volna képzelni. 
 
Végül: két héttel a szocialisták előválasztása előtt járunk. Korábban már jeleztem, hogy Martine Aubry számára nagy lehetőség lehet a Szenátus balra fordulása, ha sikerül magának követelnie a győzelmet, és sikerül Hollande-nál sikeresebb pártvezetőnek mutatkoznia. S hogy így lesz-e? A választ megtudjuk két hét múlva.

 

Címkék: sarkozy ps szenátus ump aubry hollande

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr53257579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása