ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) Sarkozy (1) sarkozy (54) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Most, hogy az egész ország értesülhetett Orbán Viktor ötvenedik születésnapjáról, a nép továbbá kifejezhette őszinte és kevésbé őszinte jókívánságait*, tegyük fel a kérdést: mikor öreg egy politikus? A francia tapasztalat azt mutatja, hogy semmiképpen sem ötven éves korában.

Hogy a kályhánál kezdjük, ott van mindjárt Charles de Gaulle, aki éppen ötven esztendős volt, amikor elmondta híres, háborús ellenállásra felszólító 1940. június 18-i beszédét, és alig volt 55 éves, amikor először visszavonult a politikától (1946 januárjában lemondott a miniszterelnöki pozícióról, mivel nem sikerült elfogadtatnia a pártokkal saját alkotmányos elképzeléseit). A "haza megmentője", "június 18. embere" ezután próbálkozott egy kicsit pártpolitikával, de nem igazán jutott messzire, a pártvezérség nem is illett a "nemzet felett lebegő" habitusához - az ötvenes évek elején tehát másodszor is letette a lantot. Ekkor már bőven hatvan felett volt. 1958-ban pedig, amikor visszahívták, hogy tegye rendbe az algériai helyzetet, már 68. évében járt - ettől függetlenül 1969-ig államfő maradt, és kora talán csak 1968 környékén érződött tevékenységén. A temperamentumos Tábornok tudta, hogy nem fiatal, néha oda is vágta egyes újságíróknak, hogy nyugodjanak meg, ő sem fog örökké élni... s bár fia beszámolója szerint nyolcvan éves korában mindenképpen vissza akart vonulni, végül 79 évesen mondott le egy elvesztett népszavazás után, hogy emlékiratai megírásának szentelhesse idejét. A befejezésre nem maradt elég ideje.

De Gaulle utódja, Georges Pompidou sem volt fiatal, amikor hivatalba lépett: bár 51 éves korától (1962-68 között) miniszterelnökként dolgozott, a köztársasági elnöki posztot csak 58 éves korában foglalhatta el, igaz, ezt a tisztséget nem töltötte be sokáig, mert 1974-ben elvitte egy makacs rákos megbetegedés.

Az 1974-ben hivatalba lépő Valéry Giscard d'Estaing fiatalon, 48 évesen nyerte el a legmagasabb francia tisztséget, és mindössze 55 éves volt, amikor elvesztette az újraválasztást. Ezek után nem mondhatnánk, hogy a volt államfők begubózó, unalmas életét élte volna: politikailag aktív maradt, elnöksége után is volt nemzetgyűlési képviselő, európai parlamenti képviselő, pártelnök, regionális tanácsi elnök... és nem utolsó sorban elnökölt az Európai Unió alkotmányos szerződését előkészítő konventben is. Politikai karrierje gyakorlatilag az Ötödik Köztársaság kezdete óta tart, és a kétezres évek közepéig mintegy ötven esztendőt ölel fel (!).

20840_copy_2_orbanviktor_arena2013_.jpg
Ha úgy bírja mint egy-két francia elnök, még akár
harminc évig is politizálhat
(forrás: www.orbanviktor.hu)


A Giscard-t 1981-ben legyőző François Mitterrand sem gyors karrierjéről nevezetes: 1916-ban született, végigcsinálta a második világháborút, a Negyedik Köztársaságot, De Gaulle-t, Pompidou-t, Giscard-t, és csak 65 éves korában érte el azt, amire szinte egész életében készült (emlékezetes, hogy indult az 1965-ös elnökválasztáson, és 1968-ban is bejelentkezett, hogy ha úgy alakul, készen áll betölteni a köztársasági elnöki tisztséget). Mitterrand 14 éven át, egészen 79 éves koráig szolgált államfőként, s egy évvel távozása után, 1996-ban halt meg rákban.

És mit mondjunk Jacques Chirac-ról, aki már 63 volt, amikor elnökké választották? (Nota bene pártvezérként, miniszterelnökként, párizsi főpolgármesterként, politikai vállalkozóként az ő foga is évtizedekig fájt az elnöki posztra.) Chirac amúgy "csak" 75 évesen ment nyugdíjba, de csak azért ilyen "fiatalon", mert az ő elnöksége alatt vezették be az öt esztendős elnöki mandátumokat a korábbi hét esztendős mandátumok helyett. Ezzel persze valószínűleg jól jártak a franciák, hiszen a volt elnök szellemi állapota a hírek szerint tragikusan romlott az elmúlt években...

Nicolas Sarkozy (aki saját politikai mitológiáját 1968-tól, a nagy De Gaulle-párti tüntetéstől eredezteti), szintén egész életében a legmagasabb tisztségért dolgozott. 52 évesen aztán megkapta - s bár fiatalságával nem sikerült Giscard elnököt leköröznie, az Ötödik Köztársaság második legfiatalabb elnöke lett. S látva, hogy fél Franciaország azon rágja a körmét, hogy mire gondol borotválkozás közben, és vajon vissza óhajt-e térni 2017-ben, semmi okunk azt gondolni, hogy a Sarkozy-jelenség kiöregedett volna. Nem, nincs okunk azt gondolni, hogy egy 62 éves Sarkozy idősnek számítana majd 2017-ben. Már csak azért sem, mert ha ő lesz a jobboldal jelöltje, akkor a nála mintegy fél évvel idősebb François Hollande-dal kell majd összecsapnia...

Ennyit arról, hogy ötven felett már csak a nyugdíjra készül az ember!

* Feltétlenül olvasgass OV-szülinapos cikkeket itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt!

Címkék: orbán viktor sarkozy chirac pompidou mitterrand hollande CDG giscard

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr955337636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.