ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Egy közvélemény-kutatás szerint a Nemzeti Front európai parlamenti választási győzelme az év politikai eseménye Franciaországban. Új miniszterelnök, új kormány, újra jobboldali Szenátus, régi-új Nicolas Sarkozy: a franciák jól látják, hogy bár ezek fontos dolgok, de hosszú távon, vagyis a következő választáson túlnézve valóban ez lehet az év legnagyobb hatású eseménye. Nem azért, mert az európai parlamenti képviselők száma annyira fontos, hanem azért, mert ez a győzelem egy hosszútávú folyamatra mutat rá. Egy olyan folyamatra, amellyel a republikánus elit nem tud mit kezdeni.

1.

Egyre több cikket olvashatunk a sajtóban, amelyek a Nemzeti Front majdani sikereit vetítik előre. Az "FN a kapuk előtt", "tulajdonképpen egyfordulós lesz az elnökválasztás, mert Marine Le Pen úgyis ott lesz a másodikban, és a republikánusoknak úgyis össze kell fogniuk ellene", "hatalomra kerülhet az FN" - az ilyen és efféle gondolatok, gondolat-foszlányok azt mutatják, hogy Franciaország egy része már barátkozik a gondolattal, hogy Le Penék nem mennek sehova, sőt, éppen most jönnek csak igazán. Persze mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a politikai-választási rendszer nem ismerete és a Nemzeti Front körüli médiahype kifejezetten része a problémának.

2.

Hype ide, hype oda, a Nemzeti Front tényleg Marine Le Pen pártelnöksége alatt, vagyis az elmúlt két-három évben érte el a legnagyobb sikereit. 2014-ben valóban földrengést jelentett, hogy az FN megnyerte az európai parlamenti választást. Ez a legtöbb tagállamban egy "különleges státusú" választás, hiszen listás, arányos, és hazai következménye nincs. Viszont remek üzenőfüzet a polgárok és a nemzeti politikai elitek között: "ha nem változtattok, itthon is kaphattok pár pofont". Ráadásul az alacsony választási részvétel amúgy is közhelyesen kedvez a kisebb, jól mobilizáló pártoknak. Ezek tények, de ezek sem teszik elhanyagolhatóvá Marine Le Pen pártjának eredményeit. Azokon túl ugyanis a számok is azt mutatják, hogy az elmúlt három évben érezhetően nőtt a radikális párt népszerűsége (2014 végén 24% mondta azt, hogy jó véleménye van az FN-ről, ami mindenképpen történelmi magasság, ennél csak 1995 májusában mértek magasabb értéket, egyetlen hónap erejéig).

3.

Persze igaz az a kritika is, hogy hiába népszerű egy párt, ha a helyi beágyazottsága nem országos. Márpedig az FN-é nem az. A helyi beágyazottság kevésbé számít viszont az elnökválasztásnál, amely az FN és elnöke számára a legfontosabb politikai céltábla. Tudjuk, hogy az elnökválasztás, amely pár héttel a nemzetgyűlési választás előtt kerül megrendezésre, általában hatással van a nemzetgyűlési választás eredményére is. Vagyis egy sikeres elnökválasztási szereplés kissé felhúzhatja az FN eredményeit egyes választókörzetekben - de az az ellenfeleket is mobilizálni fogja így, vagy úgy.

4.

A kormányzáshoz való jogot valószínűleg egy kiugró elnökválasztási szereplés sem hozza majd meg a radikális jobboldalnak. Marine Le Penről ugyanis sokkal jobb a franciák véleménye (43%), mint a Nemzeti Frontról, de a franciák azt is látják, hogy az FN-nek nincs semmiféle kormányzati tapasztalata: a Marine Le Pent 43%-ban szimpatikusnak találó megkérdezettek egyúttal 67%-ban azt is mondták, hogy nem bíznak az FN elnökének kormányzóképességében. 78% ráadásul még a szélsőjobboldali jelzőt is használhatónak tartja rá. A számok jelenlegi állása szerint tehát a "hatalom kapujában" álló FN-ről szóló kinyilatkoztatások valóban túlzóak.

5.

Ám "valami egyértelműen történik". A "normalizálódni" kívánó FN körül egyre érdekesebb kishírek jelennek meg: ezek közül kiemelendő, hogy egyre látványosabb az átjárás a mérsékelt jobb és a szélsőjobb (praktikusan az UMP és a Front National) között. Az elmúlt hetekben például egy marokkói származású UMP-s politikus kötött ki a radikális pártnál (vagy inkább tért vissza a szélsőjobbra), majd a Gaylib nevű UMP-s kötődésű meleg jogvédő szervezet egyik alapítója is a Front National vezetőjében vélte megtalálni Franciaország nagy emberét. Közben a Closer nevű pletykalap hatalmas politikai botrányt kavarva megszellőztette, hogy a Nemzeti Front alelnöke, Florian Philippot meleg - csupa zavarba ejtő hírek ezek, amelyek csak akkor értelmezhetők, ha legalább valamennyire komolyan vesszük az FN republikánus fordulatát (merthogy az "ördögűzés" stratégiája mögött ez áll). Szándéka szerint az új FN - a régi, rasszista FN-nel ellentétben - már a liberális nyugati kultúra és a francia republikanizmus alapjairól támadja az azzal szerintük inkompatibilis muszlimokat / bevándorlókat, és nem etnikai alapon. Ez az a párt, amelyik Geert Wilders-re még igent mond, a Jobbikra már nem. Néha még csikorog a szerkezet, néha még belerondít a koncertbe egy-egy hamis hang, de az irány világos és a republikánus elitre nézve egyre veszélyesebb.

2014 ennek az új és egyre sikeresebb FN-nek és elnökének az éve volt. A korábbi verzióval sem nagyon tudott mit kezdeni a francia republikánus politikai elit, az újjal szemben meg egyenesen tehetetlen. Érdemes figyelni a folytatást 2015-ben.

Címkék: 2014 közvélemény fn le pen

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr437022067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.