ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) Sarkozy (1) sarkozy (54) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

A Les Échos gazdasági lap megszerzett egy levelet, amelyet a Titan gumigyártó vezére írt Arnaud Montebourg iparért felelős miniszternek, és amely szerint cége nem kívánja megvenni a bezárásra ítélt Amiens-Nord-i Goodyear-üzemet. A levél stílusa kemény: többek között azt állítja, hogy a francia munkások jó sok pénzért három órát dolgoznak, egy órás ebéd- és három órás pletykaszünetet tartanak, a Titan pedig nem olyan hülye, hogy ezt meg akarja venni... A francia közélet felhorkant. Pedig azért lenne min elgondolkodni.

Egy kemény hangvételű levél

Maurice M. Taylor Jr. levele valóban nem a diplomáciai finomság mintapéldánya, de éppen ezért érdekes. A legütősebb gondolatok:

  • A Goodyear négy éve próbálja megmenteni a telephely álláshelyeinek egy részét, de a kormány és a szakszervezetek a beszélgetésen kívül nem tettek semmit.
  • A munkások sokat keresnek, de csak három órát dolgoznak. Egy óra az ebédszünet és három órát beszélgetnek. Egy látogatás során azt mondták a szakszervezetisek, hogy "ez így megy Franciaországban".
  • "Ennyire hülyének néznek bennünket?"
  • A farmert nem érdekli, honnan jön és milyen szubvencióval, ő olcsó gumit akar.
  • Az amerikai kormány sem jobb, mint a francia. A cég milliókat fizetett ügyvédeknek, hogy a szubvenciókkal dolgozó kínai termelőket támadja.
  • A Titan megvesz egy kínai vagy indiai üzemet, egy euró alatti órabért fizet, és majd szépen exportál minden gumit, ami a franciáknak kell.
  • "Önök megtarthatják az úgynevezett munkásaikat", az üzem nem érdekel bennünket.

A globalizáció esszenciája?

A reakciók rendkívül érdekesek. A rue89 nevű oldal egyik cikke szerint például a levél "olyannak mutatja a globalizációt, amilyen", s "ezerszer hatékonyabb, mint Michael Moore összes filmje". 

Az illetékes miniszter, vagyis a címzett maga, nem kívánt reagálni a levélre. Az üzem szakszervezeti vezetője a maga részéről úgy ítélte meg, hogy a szöveg sértő Franciaországra nézve, és esetleges jogi lépéseket is kilátásba helyezett. Hozzá kell tenni, hogy utóbbi úr, Mickael Wamen CGT-képivselő ugyanezzel a lendülettel gyakorlatilag elmebetegnek is minősítette a Titan vezérét és azt is kifejtette, hogy 2012-ben éppen a CGT feltételei voltak elfogadhatatlanok a TItan számára, amit retrospektíve nem is bán.

Számít-e, hogy hány óra a munkaóra?

A levél legütősebb (azaz leginkább sértő) része valószínűleg a "három órás"-tétel és az "úgynevezett munkásokra" vonatkozó mondat. Ez a levél azt sugallja, hogy a francia munkások keveset dolgoznak, lusták, jobb esetben pedig túl drágák az elvégzett munkához és a kínai, indiai versenytársakhoz képest.

Gyakori sztereotípia, hogy a franciáknak gondjuk van a munkával, illetve keveset dolgoznak. Ugyanakkor ez így nem igaz. Látnunk kell, hogy a "kevés" és a "sok" mindig relatív, azaz nem feltétlenül az határozza meg egy ország jólétét, versenyképességét és produktivitását, hogy hány órát dolgoznak a munkavállalók.

Az alábbi cikkben például található egy érdekes adattábla azzal kapcsolatban, hogy országonként hány órát, és milyen produktivitással dolgoznak az emberek Európában. A legtöbb órát évente ezek szerint a görögök (!) dolgozzák, és bizony a magyarok állnak a második helyen. Érdemes megnézni a táblázat negyedik oszlopát is: a magyarok a legkevésbé produktívabb országok listáján is ezüstérmesek, vagyis sokat dolgoznak, de rendkívül rossz hatékonysággal.

Ami pedig a franciákat illeti: átlagosan több órát dolgoznak, mint a németek (!). A produktivitási listán is egymás mögött található a két nemzet, ráadásul úgy, hogy Franciaország Németország előtt áll (!). Ezek alapján nehéz lenne amellett érvelni, hogy a franciák úgy ahogy van, lusták, nem produktívak. A számok egészen egyszerűen mást mutatnak - a francia gazdaság gondjait vélhetően máshol kell keresni.

Érték a munka vagy nem?

Nem állíthatjuk, hogy nincs problémánk a Titan-levél stílusával és tartalmával, ugyanakkor abban is biztosak vagyunk, hogy a sértettségben úszkáló franciák a lényeges kérdésekre nem fognak rákérdezni. Ez a szerda reggeli sajtóból is világosan látszik, ahol a Titan vezérigazgatójának a republikánus kötődésétől kezdve Ádámon át Éváig bezárólag minden előkerül, csak a lényeg nem. Álláspontunk szerint öt kérdést kellene feltennie a francia politikai elitnek, és összességében a franciáknak a levéllel kapcsolatban:

  • Mi az oka annak, hogy versenyképesebb dolog Indiában és Kínában gyártani és azután behozni a termékeket? Ha ez az alacsony bérköltség, akkor akar-e Franciaország ezen a téren versenyezni?
  • Az amerikai kormány éppen annyira megkapja a magáét a szövegben, mint a francia, de erről elég nagy a hallgatás. Arról szintén nem beszél senki, hogy hogy is kellene, hogy kinézzen a "tisztességes verseny" Kínával és Indiával szemben, mi lenne itt mondjuk az EU és az USA érdeke, milyen lenne az amerikai és európai cégek számára kedvező verseny- és vámpolitika? Milyen tartalmú kétoldalú egyezményekre lenne szükség Indiával és Kínával?
  • Ha az alacsony bérezés és a szakképzetlen munka olcsóbban elérhető a Távol-Keleten, hogyan tudna versenyezni Franciaország a magas hozzáadott értéket, képzett munkaerőt igénylő ipari szektorokban?
  • Mit érdemes kezdeni a munkásosztály maradékaival, milyen perspektíva nyújtható ennek a rétegnek? Hogyan akadályozható meg, hogy a Nemzeti Front továbbra is ezen a területen vadászgasson?
  • És ami a legfontosabb: a franciák mint nemzet egészen pontosan milyen viszonyban vannak a munkával?  Talán Valéry Giscard d'Estaing mondta azt a 35 órás munkahét kapcsán, hogy nincs annál rosszabb üzenet, mint amikor egy ország úgy gondolja, hogy a munka rossz dolog és menekülni kell előle. Nos, a franciák számára jó vagy rossz dolog a munka? Önérték-e? A 35 órás munkahét, a 60 éves nyugdíjkorhatár és a Sarkozy-féle "dolgozzunk többet, hogy többet kereshessünk" után itt lenne az idő ennek az értékvitának a lebonyolítására is.

Ha pedig esetleg e témákról megindulna egy érdemi vita, akkor Maurice M. Taylor Jr. legalább elmondhatná, hogy bár céget ugyan nem vett, de azért végül mégis jót tett a franciákkal...

Címkék: titan szakszervezetek goodyear montebourg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr425093646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása