ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) Hollande (3) hollande (65) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Nemzeti együttműködés egyetértés és összfrancia ováció övezte a hírt, miszerint a mexikói Legfelsőbb Bíróság eljárási hibákra és jogsérelemre hivatkozva szabadon engedte a hét éve fogvatartott és 60 éves börtönbüntetésre ítélt francia nőt, Florence Cassez-t. Azonban még alább sem hagyott az öröm, máris elkezdődött az iszapbírkózás, hogy kinek is az érdeme a diplomáciai siker.

Iszapbírkózás az elismerésért

Hollande elnök ugyanis a hír kapcsán adott első nyilatkozatában elmulasztotta név szerint megemlíteni Nicolas Sarkozy-t, pedig még a közepesen informált újságolvasók előtt is közismert, Sarkozy valóban igen fontosnak tartotta, hogy eljárjon Cassez szabadon bocsátása érdekében (illetve azért, hogy Cassez esetleg Franciaországban tölthesse le büntetését).

Az ellenzéki UMP politikusai szinte azonnal számon kérték az elnökön, hogy miért csak egy általános formulával utalt arra, milyen sokan dolgoztak ezért az eredményért, és miért nem méltatta elődjét név szerint.

Itt nyilván arról van szó, hogy az UMP politikusai szeretnék elérni, hogy az övék is legyen a dicsőség, de a helyzet ettől függetlenül az, hogy ezúttal nem egyszerű "ügy-lenyúlásról" van szó: a volt elnök valóban sokat tett Cassez szabadon engedéséért, még ha hivatali ideje alatt nem is sikerült látványos eredményt elérnie. Maga Florence Cassez hazatérte után egyébként azt nyilatkozta a két elnök szerepét értékelve, hogy Sarkozy az életét mentette meg azzal, hogy egy nehéz pillanatban fellépett érte.

A visszafogottabb elemzések persze arra jutnak, hogy egyfajta "akaratlan koprodukcióban" született az eredmény: míg Sarkozy nyíltan, esetenként konfrontatívan, a médiát is felhasználva harcolt Cassez-ért, Hollande inkább csendben, diplomáciázva, tárgyalva és taktikusan haladt előre a cél érdekében (persze közben talán az sem ártott, hogy tavaly Mexikó is új elnököt választott). A politikai oldalak ezért, amellett, hogy az "érdemen" vitatkoznak, most azzal kapcsolatban is üzengetnek egymásnak, hogy tulajdonképpen melyik módszer is volt  hatékonyabb és célravezetőbb...

A francia politika sem mindig elegáns, sőt...

Ismerős a felállás, ugye?

Adott egy kicsinyes nyilatkozat az egyik oldalon, amely nem képes arra, hogy elismerje, az elért diplomáciai eredményt más is megalapozta ("a múltat végképp eltörölni"-hozzáállás egyébként nem idegen a francia politikai kutúrától: hasonlóan kellemetlen fészkelődésre készteti az embert a hír, miszerint ledaráltak az Élysée weboldaláról mindent, ami Hollande hivatalba lépése előtt keletkezett). Végülis, mibe fájna egy elegáns említés, mibe fájna egy tisztességes archívum?

Így azonban senkit nem érdekel, hogy Franciaország tulajdonképen egy diplomáciai sikert könyvelhet el: arról szól a vita, hogy kinek az érdeme, márpedig ha erről szól a vita, az az álmoskönyvek szerint inkább az ellenzéknek kedvez.

A másik oldalon pedig ott van egy ellenzéki párt, amely tényleg annyit tud hozzátenni érdemben a témához, hogy az elnök nem köszönte meg név szerint az elődje munkáját. Ha megköszönte volna, még ennyi ellenzéki muníció sem lenne a kormányoldal ellen - ahogy nem volt igazi komoly muníció a szakszervezetek és a munkaadók közötti megállapodás kritizálására sem.

Persze az UMP-nek ez esetben tartalmilag messzemenően igaza van, de formailag szintén nem túl elegáns az, hogy szusszanásnyi és örömködési időt sem hagytak a franciáknak, rögtön megkezdték a pártpolitikai vitát. Viszont a sajtó így harapott rá igazán a történetre, s az UMP-nek maximálisan sikerült is eltérítenie (eredményét tekintve ügyesen és hatékonyan) a vitát: ma senki nem arról beszél, hogy Hollande mit ért el, hanem arról, hogy Sarkozy vagy Hollande érte-e el Cassez szabadon bocsátását.

A demokratikus politika az esetek többségében ilyen

Naiv és álszent dolog lenne persze folyamatos eleganciát várni a demokratikus politikától, hiszen ez nem az a műfaj. A demokratikus politikának per definitionem nem az össznemzeti összeborulás a dolga, hanem a rendezett keretek közötti konfrontáció.

Ám az elegancia esetenként hasznos dolog a demokratikus politikában, sőt, akár elrettentő fegyverként is működhet - főként akkor, amikor ellenfeleink nem tudnak bennünket mással támadni, csak az elegancia hiányával. Ha ezt Hollande elnök előre megértette, felmérte és felhasználta volna (-> vagyis megemlítette volna Sarkozy munkáját), akkor a francia kormányoldal ma sokkal látványosabban sütkérezhetne a diplomáciai dicsőségben, mert az ellenzék maximum üdvözölhette volna az "elnökhöz méltó" kiállást, a "közösen elért sikert", ésatöbbi ésatöbbi, ésatöbbi (a sajtó pedig vélhetően szépen kielemezte volna, hogy Sarkozy milyen sokat tett, de azért Hollande taktikai váltása hozta meg a kívánt eredményt...). Az efféle akciókat nevezhetjük akár taktikai eleganciának is: van, hogy használni kell, különben nem lehet igazán megnyerni az adott ügyet.

PS: az igazság tulajdonképpen nem derült ki

Miközben a francia közvélemény megnyugodott, a politikai elit pedig nekiállt a nyilatkozat-háborúnak, a mexikói közvélemény komolyan felkavarodott (egy közvélemény-kutatás szerint a mexikóiak 83%-a nem ért egyet a szabadon bocsátási döntéssel, és 73% továbbra is bűnösnek tartja a francia nőt). A mexikói bíróság egyébként arról nem döntött, hogy Cassez tulajdonképpen ártatlan vagy bűnös az ellene felhozott emberrablási vádakban, csak azt mondta ki, hogy súlyos alapjogi és eljárásjogi hibákra került sor (az nem derült ki, és új eljárás hiányában várhatóan soha nem is fog kiderülni, hogy Cassez ténylegesen részt vett-e a barátja által elkövetett emberrablásokban, vagy csak egyszerűen "ott volt", rosszkor, rossz helyen).

Címkék: sarkozy nemzetközi közvélemény hollande élysée cassez

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr545041112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.