ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

A héten felröppent a pletyka, hogy Nicolas Sarkozy csapata komolyan elgondolkozott azon a két forduló között, hogy  Sarkozy újraválasztása esetén fel lehetne / kellene kérni Marine Le Pent belügyminiszternek. A hír nyilván a politikai bulvár kategóriájába tartozik, de az a kérdés már nem, hogy mi szól amellett, hogy a francia politikai elit esetleg kiengedje a Nemzeti Frontot a karanténból? Szempontok az erről gondolkozóknak.

mlp.jpgMarine Le Pen (a kép forrása)

  1. A Nemzeti Front-ellenes politikai karantén értékalapon szerveződik, a legfontosabb érv a fenntartása mellett nem más, mint a francia köztársasági ethosz. A francia politikai elit túlnyomó többsége erre alapozva utasítja el a Nemzeti Front nézeteit és a vele való politikai együttműködést (sőt, sok esetben a vitát is). Tény, az ilyen tilalomfákon nehéz, és sokszor tényleg nem is érdemes átlépni.
  2. Le Pen pártjának képviselői - a relatíve magas támogatottság ellenére - ugyanakkor lassan harminc éve alig kerülnek választott tisztségekbe, többek között a különböző választójogi machinációknak és a politikai karanténnak köszönhetően. Ez a jelenség a demokrácia paradoxonához vezet bennünket: mennyire demokratikus az, ha a választók egyhatodának, esetenként egyötödének az akaratát adminisztratív, vagy más úton blokkolja a többség, nem veszi figyelembe, mivel az esetleg káros a közre, nem demokratikus stb.? Nem erősíti-e ez tovább a politikai rendszerrel szembeni bizalmatlanságot?
  3. Sarkozy mind belügyminiszterként, mind elnökként igyekezett úgymond "lenyúlni" az FN témáit, elsősorban a bevándorlást és a rendészeti-büntetőjogi keménységet. Láthatóan Manuel Valls is arra törekszik, hogy a szocialistákat se lehessen puhánysággal vádolni. A 2012-es elnökválasztási kampány egyik fő stratégiai kérdése tulajdonképpen éppen ez volt. Ám ez nem elég. A Nemzeti Front szavazóbázisa ennél sokkal összetettebb, nem véletlenül vizsgálják évtizedek óta azt a szociológusok, hogy milyen átjárás figyelhető meg a régi kommunista és a mai frontos szavazók között...
  4. A "blokád" miatt rendkívüli módon megerősödött a párt a protest- és rendszerellenzék-jellege. Magyarul: senki nem is várja már a Nemzeti Fronttól, hogy kormányképes legyen, vagy hogy kidolgozott megoldásokkal lépjen fel - a hőbörgés és az ellenségkeresés teljesen elegendő a sikerhez (akárminek a jegyében teszik). Az FN tehát örök ígéret a gazdaságilag csalódott és/vagy hardcore szélsőjobboldali választóknak. Nem kell attól tartaniuk, hogy valaha is csalatkoznak "az ígéretben".
  5. Játszunk el a gondolattal, hogy a Nemzeti Frontot kiengedik a nagy pártok karanténból! Nem felesleges gondolatkísérletről van szó, hiszen erre sor kerülhet már a közeljövőben, ha például tényleg bevezetik az arányos elemet a nemzetgyűlési választásokba. Ebben az esetben a Nemzeti Front ugyanolyan demokratikusan elszámoltatható párt lesz, mint az összes többi: mit csináltál, mit teljesítettél, betartottad-e, amit ígértél? Talán igaza van a szocialista politikusnak, Ségolène Royalnak, amikor azt mondja, hogy az FN parlamenti stb. jelenléte megakadályozná azt is, hogy a párt a politikai elit (az establishment) szerencsétlen áldozataként pozicionálja magát.
  6. Tény ugyanakkor, hogy egy párt teljesítményét leginkább kormányon lehet mérni, ha egyáltalán lehet. Nyilvánvalóan az FN egyedül nem kormányképes. Nos, ezer politikai taktikát ki lehet találni, amelyekkel egy erősebb partner bizonyítani tudja a junior koalíciós partner alkalmatlanságát, ha az valóban alkalmatlan (emlékszünk még a tiszta minisztériumok koncepciójára és a Kisgazdapárt széthullására 1998 és 2002 között? Az egy módszer volt a sok lehetséges közül). Egy esetleges kormányzati szerepvállalás tehát bizonyíthatná "az örök ígérettől elbódult" szavazóknak, hogy az FN nem csodaszer. Nyilván erre gondoltak Sarkozy tancsadói is, amikor végigzongorázták Le Pen kormányba történő bevonásának a lehetőségét.
  7. Átvennék-e a tiltakozó funkciót más, ma még akár nem is ismert erők, ha az FN-t jobban becsatornázná a politikai rendszerbe a jelenlegi establishment? Ha igen, akkor kik és hogyan? Megakadályozható-e?
  8. A politika a lehetőségek művészete, szokták mondani. De a kényszerek közötti lavírozásé is. Jelenleg az FN-t semmi nem köti, azt mond, amit akar, és semmi felelőssége nincsen. A felelősség átalakítja egy párt programját, diskruzusát. Ezért szoktak utalgatni arra, hogy a szélsőjobboldali-radikális-populista pártok kormányra kerülve lehiggadnak, látva a lehetőségeket és a kényszereket. De ez nem szükségszerű. A történelemben már láttunk olyat is, hogy éppen fordítva történt, és nagyon-nagyon csúnya lett a vége. A huszadik században történtek ilyen csúnyaságok Franciaországban is, Vichy a kiáltó példa. Nem tudhatjuk előre, hogy melyik forgatókönyv következne be a Nemzeti Fronttal. Nem véletlenül gondolkodik úgy a francia elit, hogy jobb félni, mint megijedni. Aki elgondolkozik azon, hogy esetleg kiengedje a szélsőjobbot karanténból, annak minden veszélyt, még az abszurdnak tűnőeket is végig kell gondolnia.

Olvasnivaló

Csütörtökön a Political Capital nyilvánosságra hozott egy empírikus elemzésekre alapozó tanulmányt, mely éppen azzal a problémával foglalkozik, hogy az európai néppártoknak milyen stratégiával érdemes megközelíteniük a szélsőséges pártokat (érdemes-e beengedni őket a parlamentekbe, kormányokba, hogyan viszonyuljon a politikai elit a radikalizmus iránti választói kereslethez stb.). Franciaország esetét is sok helyen elemzi az írás, és jónéhányat azok közül a dilemmák közül, amelyeket mi is felvetettünk a fentiekben.

Az általunk nem tárgyalt témák közül viszont különösen érdekes a radikálisok által támogatott kisebbségi kormányok sorsa, ami Franciaország jelenlegi berendezkedésében ugyan gyakorlatilag elképzelhetetlen, de más európai országokban gyakran ez a módja a radikális pártok bevonásának. Egyszóval, érdemes a szöveget átfutni!

Címkék: fn marine le pen

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr814830711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.