ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) Hollande (3) hollande (65) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

François Hollande és kormánya számára nemcsak a revansra éhező jobboldali ellenzék jelentheti problémát, hanem az egykori és jelenlegi szövetségesek, illetve a baloldal baloldala is. Bár a lehetőség adná magát, nem biztos, hogy a francia elnök megjátszhatja a klasszikus "középre állok, és mindenki mást szélre tolok"-játékot.

Kezdték a zöldek...

Az elnök kellemetlenségei azzal kezdődtek, hogy a koalíciós partner Zöldek párton belül több, mint kétharmados többséggel elutasították az uniós fiskális paktumot. Emiatt természetesen komoly támadások érték a zöld minisztereket és az elnököt is; voltak, akik egyenesen a zöld miniszterek kirúgását követelték. Hollande azonban hagyta, hogy a miniszterelnök rakjon rendet a többség soraiban, és látványosan igyekezett távol tartani magát a vitától.

Mi lett volna az alternatíva? Ha Hollande "magára húzza" az ügyet, esetleg kirakja a zöldeket, annak bizony hamisítatlan kormányválság-szaga van, és azt a teljesen világos üzenetet küldi, hogy ez a kormánytöbbség még négy, azaz négy hónapig sem képes egyben maradni. Más sem kellett volna annak a szocialista pártnak, amely 1958 és 1981 között azzal a nagyszerűen eladható márkajellemzővel tűnt ki a többi párt közül, hogy állítólag alkalmatlan volt a kormányzásra!

Egy nyílt válság tehát sokkal gyilkosabb üzenet lett volna Hollande számára, mint az, hogy nem szól bele egy olyan kellemetlen ügybe, amelyet a miniszterelnök tökéletesen hatékonyan el tud intézni. Valójában az alkotmányos hagyományban éppen ez a miniszterelnök szerepe és egyik napi feladata - csak a Sarkozy-korszakban szokhattunk hozzá ahhoz, hogy az elnök a többség képviselőit fogadja, utasítja és tutujgatja...

...folytatta az antikapitalista baloldal...

Hasonlóan érdekes távolságtartással kezelte az elnök és miniszterelnöke a hétvégi, megszorítás-ellenes radikális baloldali tüntetéseket és a fiskális pkatum ratifikálásával kapcsolatos erőteljes kritikákat.

Miközben a Parlament október 2-án megkezdte a fiskális paktum ratifikálását, sorjáztak a hírek, hogy a baloldal baloldala, az antikapitalisták és a kommunisták, sőt, egyes szocialisták is ellenzik a ratifikációt, vagy éppen meglehetősen szkeptikusak a témában (Harlem Désir, a szocialisták következő főtitkára is hangot adott egyes kételyeinek). Makacsul tartja magát az a nézet, hogy Hollande esetleg csak a jobboldal szavazataival lesz képes átnyomni fiskális paktumot a Parlamenten, de azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy át fog menni. A cél szempontjából tehát - rövid távon - nincsen jelentősége annak, hogy a baloldal baloldala és egy-két szocialista mit mond, mit nyom és mit nem nyom.

Sokkal súlyosabb gond az az elvi probléma, amely a tüntetések mögött húzódik. Hollande-nak ugyanis nem sikerült felmutatnia igazi alternatív gazdaságpolitikát a Sarkozy-érához képest. Hiába harcolt ki a Tanácsban némi gazdaságélénkítési pénzt az Unió számára, ez nem az a teljes újratárgyalás, amelyet a kampányban ígért, és nem az az összeg, amelyet a franciák úgy igazán, rendesen megéreznek majd. A 2013-as költségvetésből pedig arra következtethetünk, hogy a helyzet nem is fog javulni.

Nem a most hétvégi volt tehát az utolsó baloldali tüntetés 2017-ig, és biztosak lehetünk benne, hogy a jobboldal mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Hollande gazdaságpolitikáját rátolja Sarkozy-ére, amikor csak lehetséges (illetve amikor ez a kifizetődőbb, és nem a versenyképesség melletti és az adóemelések elleni érvelés).

A jobboldal képviselői már most is gyakran a "Sarkozy rehabilitálása" című nagy sikerű nótával lépnek színre, aminek a politikai célja nemcsak a volt elnök politikáinak a visszamenőleges igazolása, hanem az új elnök hiteltelenítése, illetve az elnöki többség és a baloldal megbontása is. Úgy tűnik, egyelőre nagyon hasznos ez a taktika, már a bomlás láthatóan jobboldali segítség nélkül is működőképes...

Nem lehet mindenkit szélre tolni

Összességében tehát az Hollande-kabinetnek számítania kell arra, hogy kétoldali ellenzékkel lesz dolga bizonyos témákban, és hogy a kényszerpályás haladást a radikális baloldal nem fogja hatalomtechnikai, vagy ilyen-olyan szolidaritási okokból jóindulattal kezelni. Egyrészt azért nem, mert logikusan szavazatokat szeretne gyűjteni, másrészt pedig Franciaországban is fel-felüti a fejét az a nemesnek aligha mondható hagyomány, hogy a radikális baloldal és a kommunisták számára a szociáldemokraták "jobboldalinak", esetleg árulónak és ellenségnek számítanak, mivel úgymond "lefeküdtek a kapitalistáknak". Az ArcelorMittal leépítése kapcsán azt is megtapasztalhatta a kormány, hogy a szakszervezetek sem tekinthetők taktikai politikai partnernek, csak önálló akaratképző szereplőknek, hiszen ha kell, bármilyen antiglobalista miniszter tevékenysége mellett és ellenére képesek hosszú napokig tartó blokádot szervezni.

Mármost adná magát a taktika, hogy Hollande beáll középre, és azt mondja, hogy a "szélsőliberális jobboldaliság" és az "agyatlan antikapitalizmus" között "lám, itt állok én, a mérsékelt, józan, szociálisan érzékeny, de a realitásokat figyelembe vevő államfő". Csakhogy a balodal baloldalának a szavazatai nélkül a baloldal nem tud elnökválasztást nyerni Franciaországban, mint ahogy a centristák egyes szavazatai is jól jöttek François Hollande-nak a májusi második körben. Mindkét pacit simogatni kellene tehát, meg cukorkával szeretgetni - ha lenne cukorka. Egy fenékkel azonban még Hollande elnök sem tud két lovat megülni, főleg úgy nem, hogy közben mindkét ló maradéktalanul boldog legyen.

Úgyhogy lehet tologatni szélre, lehet cimkézgetni, lehet taktikázgatni, de legkésőbb 2017-ben érkezik a számla, és akkor fizetni kell.

Címkék: arcelormittal eelv mélenchon baloldal baloldala

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr484814095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.