ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) Hollande (3) hollande (65) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Miként Magyarországon, a második világháborús kollaboráció Franciaországban is vitatéma. Az emlékezés nehézkes, a "maroknyi kollaboráns és a sok ellenálló" vonzó mítosza csak lassan dőlt meg. Ma már tudjuk, hogy kezdetben inkább az ellenállók voltak maroknyian, miközben a haldokló köztársasági elit "lefeküdt" az új nácibarát rezsimnek. De vajon a francia kontinentális területen berendezkedő Francia Állam, azaz a Vichy-rezsim volt-e maga "Franciaország"? A kérdés nem elméleti nyelvészkedés: arról szól, hogy ki felel Vichy bűneiért.

Egy vitatott beszéd

1942. július 16-17.-én több mint 13.000 ezer zsidó embert tartóztattak le a párizsi régióban egy tömeges, antiszemita rendőri akció keretében (la rafle de Vel'd'Hiv). Az ezután következő deportálást nagyon kevesen élték túl.

François Hollande köztársasági elnök ezen szomorú esemény 70. évfordulója kapcsán mondott egy utóbb polemikusnak bizonyuló emlékező beszédet. A szöveg egyértelműen elismerte a franciák szerepét a letartóztatásokban és a deportálásokban, komoly vitát váltott ki azonban, ahogy ezt megfogalmazta: "Franciaország követte el a bűnt, Franciaországban".

Az elnököt e mondata miatt éles kritikával illették a beszéd elhangzása után (lásd itt és itt). A gaulle-isták közül többen felháborodásuknak és sajnálkozásuknak adtak hangot, de támadták az elnököt balról is. A lepenista Nemzeti Front képviselője pedig úgy vélte, hogy nincs szükség a franciák bűnösként való feltüntetésére. Ugyyanakkor utóbbi sem tagadta, hogy a letartóztatásokban valóban francia rendőrök vettek részt. (A történettudomány számára egyébként ez már nem kérdés - a kollaboráció ténye egyértelműen bizonyított és elfogadott.)

A morális (és ezért politikai) kérdés azonban nem a tényekről szól, hanem arról, hogy lehetséges-e a Francia Államot és a területén franciákat különválasztani egymástól? Vagy csak egyfajta jogi bűvészkedésről van szó a felelősségvállalás elkerülése érdekében?

Hollande megérkezik a megemlékezés helyszínére (A fotó forrása: AFP / Libération)

Franciaország vagy nem Franciaország?

Nyilvánvaló, hogy nem könnyű egy olyan eseménnyel szembenézie a kollektív emlékezetnek, amely teljes egészében szembemegy a francia köztársasági értékekkel. A feldolgozás nehézségein túl azonban azt is látnunk kell, hogy a kollaboráns Franciaországot a mai politikai közmegegyezés szinte kollektíve nem ismeri el legitimnek: tulajdonképpen nem ismeri el Franciaországnak.

Charles De Gaulle (58-69) és François Mitterrand (81-95) éppen azzal érveltek, hogy a Francia Állam nem a Francia Köztársaság, utóbbi tehát nem vállalhat felelősséget előbbi bűneiért (Jacques Chirac volt az első elnök, aki szakított ezzel az állásponttal és beszélt a franciák felelősségéről Vel'd'Hiv kapcsán). A mai politikai elit jeletős része számára ugyancsak az ellenállás, azaz De Gaulle és a Szabad Franciaország hordozza azt, ami Franciaország, vagyis a köztársaság lényege (még akkor is, ha kezdetben az ellenállók igencsak kevesen voltak Londonban, miközben a III. köztársaság parlamentáris elitje megszavazta a teljhatalmat Pétain marsallnak...).

A Vichy által megszakított francia történelem e felfogás szerint az illegitim idegen test, Vichy felszámolódása után indul csak újra. Ez a felfogás a mai köztársasági elit részéről értékalapú, erkölcsi-politikai döntés, elhatárolódás mindattól, ami idegen a francia értékektől, a köztársasági éthosztól.

A hallgatás ára

Ugyanakkor az az elutasítás, amelyet a politikai elit konzekvensen képvisel, azt is akadályozza, hogy közéleti vita kezdődjön arról, amit a történeti kutatások világossá tettek az elmúlt években: erős túlzás azt állítani, hogy Vichy egyszerű német bábállam lett volna. Vichynek voltak hazai, francia előképei is.

Ha pedig így van, akkor nem lehet minden felelősséget eltolni azzal a felkiáltással, hogy a Francia Állam nem a Francia Köztársaság... elvégre a Francia Államot mégiscsak franciák működtették. Végül az sem megkerülhető kérdés, hogy éppen egy parlamentáris köztársaság öngyilkossága tette lehetővé a Francia Állam létrejöttét, és mindazokat a szörnyűségeket, amelyekről láthatóan a franciák sem szeretnek beszélni.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr264688942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.