ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) Hollande (3) hollande (65) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Ősszel új elnököt választ Nicolas Sarkozy helyére a legnagyobb francia ellenzéki párt, az UMP. Az egyik legfontosabb vitatéma az, hogy minek: elsősorban ellenzéki vezérnek, vagy potenciális 2017-es jelöltnek? Valójában azonban ez egy elegáns álvita. Az a jelölt, aki azt állítja, hogy nem a 2017-es elnökválasztásra gondol reggelente, borotválkozás közben, az biztosan hazudik.

Monsieur Népszerű vs. Monsieur Pártember

Az UMP elnökségére jelen idő szerint két komoly jelölt ígérkezik: François Fillon volt miniszterelnök és Jean-François Copé jelenlegi pártfőtitkár (amikor nem az UMP adja a köztársasági elnököt, a párt elnöke vezeti a pártot). A két jelölt közül Fillon a népszerűbb és a kedveltebb (a jobboldali szimpatizánsok túlnyomó többsége őt támogatja), de talán inkább Copé bírja a pártgépezet jelentős részének támogatását, lévén évek óta ő szervezi az UMP-t. Összességében azonban Fillonnak mégsem ártott az, hogy már a nemzetgyűlési választás előtt bejelentette a jelöltségét, valószínűleg azért, mert addigra a vereséget tulajdonképpen már mindenki beárazta, és off the record ezt meg is mondta.

A két jelölt mellett a legsúlyosabb érvek éppen a fentiek: Fillon relatíve népszerű, ami az ellenzéki építkezést megkönnyítheti a jobboldali párt számára, mint ahogy a ciklus közben várható választásokon a revansot is. Copénak viszont éppen a pártszervezésben van a legnagyobb gyakorlata. Az "elmúltötév" a kiválasztásnál nem feltétlenül számít: ha különböző mértékben is, mindketten ott voltak, mindketten benne voltak.

Juppé, Raffarin, Copé és Fillon. A jobboldali "bárók" krémje. (Fotó: Albert Facelly / Le Figaro)

Program híján

Copé hivatalosan még nem jelentette be a jelöltségét (a kérdést rendszeresen kikerüli). Diskurzusa az ellenzéki munka megszervezése körül forog - sőt, legutóbb kifejezetten sérelmezte, hogy Fillon már most 2017-ről beszélt, mondván, a pártelnök mandátuma úgyis csak 2015-ig tart. Ez érthető: ha már most 2017 határozná meg a választási vitát, az Fillon számára további előnyt jelentene, hiszen többen hiszik úgy, hogy vele lehet nyerni (az ún. hasznos szavazat elvéről van szó). Ugyanakkor Fillon esetenként már túlságosan is bízik önmagában (például nem hiszi, hogy fordulhatnának a támogatottsági arányok novemberig), ami, akárhogy nézem, igencsak korai állításnak tűnik, és nem biztos, hogy kizárólag Copé esetleges híveit demobilizálja és demoralizálja...

Az UMP-ben most alakulnak az új erőviszonyok. A párt nemrég engedélyezte az ún. mozgalmi szerveződést, ami gyakorlatilag új, eddig nem létező platformok létrehozását jelenti. Hogy ki lesz az elnök, hogy milyen erősorrend alakul ki ezen platformok között, meghatározza azt is, hogy milyen lesz az UMP új programja. Tagadhatatlan, hogy a sarkozy-zmus kidőlésével új ötleteket, programpontokat szükséges csatasorba állítani az UMP-ben. Gondolom, nem meglepő, hogy a programalkotás sem tekinthet máshova, mint a 2017-es horizontra.

Igen, 2017 a tét

Fillon tehát nem véletlenül veti fel a "ki nyerhet 2017-ben?" kérdést. Copé állításával ellentétben ugyanis ez a pártelnök-választás legalább annyira szól 2017-ről, mint 2012-ről. Ha másért nem, hát azért, mert aki most elnök lesz, annak a kezébe kerül a pártgépezet, ami nagy előnyt jelenthet az elnökjelölt majdani kiválasztásakor, akár nyílt előválasztás, akár pártalkuk következményeként nevezik meg az UMP majdani jelöltjét. Tudjuk, hogy 2016-ban az UMP is szocialista mintára előválasztáson nevezné meg Hollande majdani kihívóját. Persze láttunk már olyat is, hogy a pártgépezet ellenében lett valaki elnökjelölt, de a pártapparátuson átlépni ÉS az elnökválasztást is megnyerni - nos, ilyet még nem látott a legújabb kori francia történelem.

A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy Georges Pompidou 1969-es elnökké választása óta az első lépés az Élysée felé nem más, mint egy nagy párt vezető tisztségének és apparátusának a megszerzése. Tudta ezt Giscard, Mitterrand, Chirac és természetesen tudta Sarkozy is. Ha Copé azt állítja, hogy nem tudja, szinte biztos, hogy nem mond igazat.

Címkék: fillon ump copé

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr604676565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.