ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) cdg (3) CDG (19) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

A toulouse-i gyilkosságok kapcsán óhatatlanul felmerül az a nem túl ízléses kérdés, hogy egy elnökválasztási kampány idején az eset kinek lehet politikailag kedvező. Végleges válasz még nincs, hiszen az "ügy" még ma is "zajlik", s a politikai adok-kapok is éppen hogy újraindult. De néhány értelmezési szempont már felvethető; s nem feltétlenül nélkül igaz az a politikai közhely, hogy a rendetlenség a hatalmon lévőknek kedvez.

1. Az első kérdés, ami fontos, az az, hogy a gyász pillanatai után egyáltalán milyen értelmezési keretbe helyezkedik majd a merényletről szóló közbeszéd: mi volt ez? Terrorizmus? Közbiztonsági probléma? Iszlamizmus? Antiszemitizmus? Egyének vagy csoportok tette volt? Bevándorlás? Franciák vagy nem franciák? Elhárítási kudarc? Gyors rendőrségi siker? Létezik-e politikai felelősség a merényletek kapcsán?

2. A második kérdés: a francia politikai folklórban a szocialistákat puhának tartják a biztonsági kérdések kapcsán, és ez 2012-re sem változott. François Hollande-ot hasonlították már Lionel Jospin-hez, akinek elhíresült 2002-es vereségét a biztonsági kérdésekhez való hozzáállásának is tulajdonítják. Ha ez az értelmezés nyer most is teret, akkor az a szocialistáknak nyilvánvalóan nem kedvezne (ennek megfelelően ezen értelmezési keretet Jean-François Copé már el is kezdte használni egy interjúban). Ha azonban sikerülne a vezető ellenzéki jelöltnek bebizonyítania, hogy egyfajta kormányzati gyengeség és szakpolitikai kudarc vezetett a tragédiához (lásd elhárítási kudarc-értelmezés), az Nicolas Sarkozy számára lenne kedvezőtlen.

3. Kérdés, hogyha a helyzet értelmezése kedvezőbb lesz a jobboldalnak, mint a baloldalnak, akkor abból Sarkozy vagy Marine Le Pen profitálhat inkább. A válasz nem egyértelmű. Nicolas Sarkozy ugyanis 2002 óta a biztonsági kérdéseket időről időre politikája középpontjába helyezi, ügyesen és szalonképesen kirándulva ezzel a Front National vadászterületére. Ahhoz azonban, hogy a Toulouse-vitát a maga javára fordíthassa, arra kell helyeznie a hangsúlyt, hogy 1) Toulouse igazolja az ő szakpolitikai prioritás-választásait, 2) hogy az ügyet a rendőrség relatíve gyorsan megoldotta. Magyarul el kell terelnie a figyelmet arról az egyébként jogos kérdésről, hogy miként csusszanhatott át egy régóta megfigyelt személy ilyen szinten a hatóságok szűrőjén.

4. Marine Le Pen politikája korántsem tűnik annyira antiszemitának, mint amennyire édesapja, Jean-Marie Le Pen politikája az volt (nemrég például demonstratív módon kizártak egy tagot a pártból náci karlendítése miatt). Így nem feltétlenül magától értetődő, hogy a merénylő antiszemita indítékai a diskurzusban egyértelműen "rátolhatók" a mai Front Nationalra. Marine Le Pen inkább radikálisan bevándorlás- és iszlámellenes, márpedig a toulouse-i eset ebben a keretben is bemutatható a választópolgároknak - és ma még senki nem tudja megmondani, hogy erre az értelmezésre miként reagálnak majd a választók. Az FN egyébként rendkívüli óvatosságot mutatott a merényletek kapcsán, amíg nem derült ki, hogy az elkövető indítékai milyenek.

(Forrás: http://globalspin.blogs.time.com)

5. Úgy tűnik, hogy egy magányos elkövetőről van szó, aki viszonylag kis befektetéssel tudott nagy társadalmi, politikai, emberi károkat okozni. Miként lehet magányos, laza hálózatokba szerveződő elkövetők ellen harcolni, milyen kerete lehet a kormányzati szakpolitikai cselekvésnek, az erről szóló politikai programnak?

6. Hogyan magyarázható, hogy esetleg franciák, francia állampolgárok az elkövetők - maga a toulouse-i merénylő, Mohamed Merah is francia állampolgár volt? Hogyan viszonyul ez a vita a francia nemzeti identitás kérdéséhez?

Az értelmezés után persze az lesz a fő kérdés, hogy ki az, aki a leghihetőbb és a leginkább megnyugtató választ adja majd a franciák aggályaira. Hiszen szép dolog, hogy a Vigipirate-terv skarlátvörös fokozatba ugrott, de vajon megnyugtató-e, hatékony megoldást sugalló lépés-e ez a választók számára?

Címkék: elnökválasztás sarkozy toulouse marine le pen hollande vigipirate

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr734333009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.