ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

FR.gifA több mint 67 millió lakossal a második legnépesebb Európai Uniós államnak számító Franciaország közéletét a nyártól felerősödő európai migránsválság előtt is nagymértékben tematizálta a muzulmán kultúra belföldi térnyerésének témaköre, ám a közel-keletről az öreg kontinensre érkező embertömegek révén várhatóan ismételt lendületet kap majd a több szempontból is kényes politikai diskurzus. Figyelembe véve, hogy Párizs az elmúlt években sem volt képes hosszú távú és igazán eredményes stratégiát alkotni a muszlim lakosok társadalmi és gazdasági kohéziójának érdekében, felmerül a kérdés, hogy a francia kormány milyen eséllyel birkózik majd meg az Európai Unió által nekik kiutalt menekültek integrációjával. A dilemma természetesen más szempontból is megfogalmazható: a gall államba érkező bevándorlók valóban jobb és békésebb életet remélhetnek-e „Marianne” égisze alatt? A demográfiai statisztikák a leghatározottabban azt sürgetik, hogy a francia politikai elit alkossa meg az ország muszlimokkal kapcsolatos konstruktív vízióját. Habár a francia jogszabályok tiltják az állampolgárok bármiféle származáson alapuló nyilvántartását, az egyes tanulmányok szerint jelenleg 5-6 millióra taksálható a már trikolóros útlevéllel rendelkező iszlámhívők száma, melyhez még hozzáadódik az állampolgárságot ez idáig el nem nyert migránsok tömege is. Szignifikáns tényező továbbá a muzulmán országokból érkező családok magasabb természetes szaporulata, hiszen míg náluk átlagosan 2,8 gyermek jut egyetlen anyára, addig ez a mutató a többgenerációs francia családokban mindössze 1,9. Iszlám utánpótlás tehát menekültek nélkül is van, és írom ezt annak ellenére, hogy Franciaország eddig is az egyik legtöbb menekültkérelmet befogadó EU-s ország volt: csak 2014-ben közel 50 ezer ember kérvényét regisztrálták. Ezt szemlézve a francia külügyminiszter, Bernard Cazeneuve által is megszavazott uniós kvótából rájuk eső 31 ezer menekült nem is tűnik olyan példátlanul soknak, ám ha a válság közösségi szintű megoldása nem valósul meg belátható időn belül, nem kizárt, hogy olyan mértékben megemelt új kvótákat oszt majd ki az EU, amelyek túlcsordulnak még a legtoleránsabb franciák tűrésküszöbén is.

Az egyik legérzékenyebb kérdésként máris itt van az iszlamizálódás témaköre, mely míg korábban hagyományosan a szélsőjobboldal „hitbizománya” volt, addig manapság egyre intenzívebben szivárog be a mainstream közvélemény berkeibe is. Hazánkba is eljutott a hír, hogy az ellentmondásos és kissé különc figurának tartott író, Michel Houllebecq új könyve, a Behódolás (Soumission) a megjelenést övező botrányok ellenére (vagy éppen azok miatt) hatalmas bestseller lett, valósággal letarolta a francia könyvpiacot. Houllebecq igencsak felborzolta a kedélyeket, ami nem is csoda, lévén hogy utópisztikus művében azt prófétálta, hogy a muzulmán térnyerés és a hagyományos politikai erők kizárólag a hatalomszerzést megcélzó marakodása miatt a 2022-es elnökválasztást a Muzulmán Testvériség pártja nyeri majd meg a szélsőjobboldal ellenében - a baloldal, majd pedig a jobbközép szekértáborok hathatós asszisztálása mellett. A szerző gondolatmenetének egyik kiindulópontjával mindenesetre a politológusok is viszonylag ritkán vitatkoznak: a balos pártoknak liberális bevándorláspolitikát propagálni busásan megtérülő stratégia, hiszen néhány évvel később joggal apellálhatnak a migránsok szavazataira. Számos médiaforrás közhírré tette korábban, hogy a 2012-es elnökválasztáson François Hollande a bevándorló-voksok jelentette többlet révén telepedhetett végül az elnöki bársonyszékbe. A Le Figaro felmérése szerint a muszlim szavazók 93 %-a voksolt három éve Hollande-ra, akinek ez 1,7 millió szavazatot jelentett a végül csak 1,1 millió egységgel felülmúlt Nicolas Sarkozy ellen.

Manuel Valls francia miniszterelnök a két hete jó néhány verbális maflást kiosztott az Orbán Viktor vezette magyar kormánynak, mondván, hogy Magyarország migránsokhoz való hozzáállása ellentétes Európa és Franciaország értékeivel. A szocialista politikus kijelentette, hogy „a szögesdrót, a szétszakított családok, gyermekek ellen bevetett könnygáz valamint a magyar miniszterelnök kijelentése, hogy minden bevándorló bűnöző, tűrhetetlen”. Valls szavai még az elfogulatlan olvasók számára is kissé túlszínezettnek hangozhatnak, bár a helyzet pikantériáját fokozza, hogy Orbán Viktor nem sokkal ezt megelőzően a magyar külképviseleti vezetőknek tartott előadásán áttételesen pont azt hozta érvként hazánk bevándorláspolitikája mellett, hogy az olyan nyugati országok, mint Franciaország, csúfos kudarcot vallottak a muszlim kisebbségek integrációja terén, problémák és társadalmi anomáliák garmadáját zúdítva lakosságuk nyakába. Orbánnak a franciák problémáira tett utalásaival nehéz ellenkezni, ezt a The Local nevű angol nyelvű francia híroldal egyik cikke a magyar kormányfőtől függetlenül is megerősíti. Az internetes újság publikációja 10 nagy kihívást listáz, amelyekkel Franciaországnak a 2015-ös esztendőben szembe kell néznie, és ebből legalább 5 valamilyen módon összefüggésbe hozható az általam most boncolgatott témával. Ezek közül mindenképpen kiemelendők az egyre inkább marginalizálódó francia külvárosok jelentette nehézségek, a magas munkanélküliség, a növekvő szegénység, az állami intézményekbe vetett bizalom folyamatos elenyészése, a társadalmi egyenlőtlenségek folyamatos növekedése és a nemzeti összetartozás mind erősebb feloldódása.

De hogyan hozható összefüggésbe a jelenleg francia földön élő muszlimok helyzete a soron következő két év alatt befogadandó 30 ezer migránséval? - merülhet fel a kérdés az olvasóban. Nos, aképpen, hogy Franciaország elmúlt 50-70 évének migrációs tendenciái sok tényező mentén predesztinálhatják a most érkező közel-keleti menekültek és bevándorlók sorsát, vagyis tanulságos lehet a korábbi tapasztalatokat monitorozva alakítani a francia politikát. Ezek közül szemezgessünk néhányat:

1. A bevándorlók integrációja csak azokban a periódusokban ütött meg legalább egy elfogadható szintet Franciaországban, amikor a honi gazdaság szignifikáns expanziót élt meg, hiszen ekkor a munkaerőpiac képes volt felszívni a migránsokat, és ilyen módon egy viszonylagos megélhetést biztosítani számukra. A valódi problémák kivétel nélkül azokban az időszakokban ütötték fel a fejüket, amikor egy-egy ökonómiai mélyrepülés nem párosult az országba történő bevándorlás arányos csökkenésével. Erre iskolapéldaként az 1970-es éveket szokták citálni a demográfusok, amikor is az olajválságok recesszióba taszították Franciaország gazdaságát, ám az állam minden korábbinál nagyobb számú bevándorlót fogadott a családegyesítések miatt, nem mérlegelve azt, hogy ezzel például a későbbi gettósodás egyik katalizátorát hozza létre.

2. Noha a menekültválság kapcsán elsősorban humanitárius célokat szokás felemlegetni, a fogadó ország szempontjából a bevándorlás hagyományosan a munkaerőpiaci igények kielégítése miatt lehet kívánatos. Ehhez képest Franciaország munkanélküliségi rátája 10,3 %, ami az elmúlt 15 év egyik legrosszabb eredménye, és annak egyértelmű indikátora, hogy az állam még a saját, jelenlegi lakosságát sem képes széles körben álláshoz juttatni. Az érzékletesség végett: hazánk ugyanezen mutatója mindössze 6,8 %-ot mutat.

3. A különböző tanulmányok arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a magas képzettségű - lehetőleg felsőfokú végzettséggel, vagy ritka szaktudással bíró - migránsok társadalomba illesztése kifejezetten egyszerű volt a múltban, ám nem így az iskolázatlan tömegek integrációja. Emlékezhetünk, hogy számos médiafelületről és fórumról hallhattuk a mögöttünk álló hónapokban, hogy a menekültek révén jelentős tudástőke áramolhat az öreg kontinensre, de ennek igencsak ellentmondanak a fő kibocsátó országok írástudatlanságot nyilván tartó statisztikái: a becslések szerint Irakban 20, Szíriában 30, Pakisztánban 45, Afganisztánban pedig több mint 70 %-os (!) az analfabetizmus. Ha mindez még nem volna kellően riasztó, a problémát súlyosbítja a francia nyelvismeret általános hiánya a migránsok körében. A számokra alapozva nem kockáztatunk nagyot, ha kijelentjük, hogy a francia ipari konglomerátumok legnagyobb innovátorait nem a calais-i menekülttáborból fogják majd toborozni.

A múltban az ilyen, és ehhez hasonló hátrányok súlyos és közismert következményeket hoztak a Franciaországba érkező muszlimok jelentős hányadának számára: Európa talán legnagyobb etnikai gettóit a külvárosokban, párhuzamos társadalmakban való életet és az erőteljes kirekesztettség érzését. A marginalizált és identitásválságban lévő bevándorló származású lakosság körében pedig egyre több követőre talál az iszlám radikalizmus, amely csatornát és célpontot biztosít az indulatok levezetésére. A jelenségre a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletet elkövető Kouachi-testvérpárnál érzékletesebb példát keresve sem találhatunk.

Joggal merül fel hát a kérdés, hogy a Franciaországban majdan letelepedő menekültek útja nem vezet-e szintúgy egyenesen a banlieue-kbe? A korábban említett okokból kifolyólag nagy részüknek várhatóan csak a legkevésbé csábító munkákhoz lenne hozzáférése, az európai és a közel-keleti kultúra közötti különbségek miatt pedig logikus módon az ország már meglévő muzulmán közösségeibe olvadnának be. A jólétérzet relativitása okán pedig nem kizárt, hogy csak a jelenleg bevándorlók éreznék a pozitív különbözetet a polgárháborúk dúlta Közel-Kelet és a francia külvárosok között: gyermekeik szeme előtt közvetlen viszonyítási alap híján csak perifériás társadalmi helyzetet tornyosulhat majd.

A Franciaország előtt álló feladat tehát riasztóan nagy, de egyértelmű megoldásért kiált. Az államnak innovatív energiát és forrást nem kímélve kell megvalósítania a mostani migrációs hullámmal érkező emberek integrációját, különben az ezekben a percekben is zajló népvándorlás a bevándorlókhoz köthető több évtizedes francia problémahalmaz drasztikus elmélyítője lehet. Az optimizmusra viszonylag kevés okot szolgáltatnak a múltbéli tapasztalatok és a friss politikai intézkedések, sőt sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy Párizs még a kérdés gyökereinek - például az iszlám radikalizmusnak - a megértésével is hadilábon áll. Hollande elnök bizarr bejelentése például, hogy az állam 50 helyi imámot ösztökél majd egy toleranciakurzus elvégzésére, Európa-szerte váltott ki gúnyos és kétkedő visszhangokat. Az államfőnek azonban mindössze bő másfél éve van arra, hogy rácáfoljon a kritikusaira, mert az már most világosan körvonalazódik, hogy a jobboldal kíméletlenül rááll majd a migráció externáliáinak hangoztatására a soron következő elnökválasztási kampány során. Örök riválisát, Nicolas Sarkozy-t egyszer már elnökké emelte a bevándorlókkal szembeni kőkemény hangvétel, és nem lenne különösebben meglepő, ha a magyar származású politikus 2017-ben ugyanezen ütőkártyát bevetve aratna sikert.


A vendégbejegyzés szerzője Bognár Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója.

Címkék: iszlám bevándorlás sarkozy muzulmánok hollande

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr697987535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.