ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) Hollande (3) hollande (65) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) Sarkozy (1) sarkozy (54) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

A Germanwings-katasztrófa látszólag nem politikai esemény - de politikai következtetéseket is levonhatunk belőle, méghozzá a francia elnök személyiségével és vezetési stílusával kapcsolatban.

Amikor megérkezett az első hír arról, hogy lezuhant egy repülőgép Franciaországban, az első benyomás az volt, hogy mindenhol káosz, kivéve a francia kormánynál. A Germanwings honlapja elérhetetlen volt, a repülőterek nem tudtak semmit, amit Twitteren, itt-ott kommunikáltak, az pedig bizonytalan volt - eközben a francia kormány és az elnök mindig csak annyit mondott, amennyit biztosan tudott, de azt kezdeményezően és megbízhatóan. Pontosan tájékoztattak arról is, hogy mikor mi fog történni, és minden úgy is történt, ahogy azt előre mondták (válság-megbeszélések, a mentés kezdete, kormányfői látogatások stb.). A következő napokban az elnöki és a kormányzati kommunikáció tudta tartani ezt a megbízhatóságot, egészen addig a percig, amíg a francia ügyészségi kommunikációról átlendült a figyelem Andreas Lubitz személyére és németországi forrásokra.

Mondjuk ki: a Hollande-adminisztráció ezt a válságot - a körülményekhez képest! - legalább olyan jól kezelte, ahogy januárban a Charlie Hebdo-merényleteket. Hollande képes volt megnyugtató, egységet teremtő, nemzetközi tekintéllyel rendelkező politikusnak mutatni magát mindkét esetben, adminisztrációja pedig képes volt azt sugallni, hogy kézben tartja az ügyeket, tudja, hogy mit csinál.

Felmerül a kérdés, hogy ha egy elnök ennyire jól szerepel válsághelyzetben, akkor miért nem képes "békeidőben" kompetensnek mutatkozni. Miért nem műkődik az egységteremtés a mindennapokban?

Nekem erre egyelőre két válaszom van: egyrészt az efféle tragédiák sokkolnak, intenzív érzelmeket keltenek, ilyenkor a polgárok ösztönösen várják, hogy valaki megnyugtató apafiguraként álljon mögöttük. Erre a francia elnöki szerep elvben kiváló, és ha valaki jól játsza a szerepet, sikeres lehet. A mindennapi életben felmerülő problémák (munkanélküliség, gazdasági nehézségek) viszont nem intenzív érzelmeket keltenek, hanem rezignáltságot és tiltakozást, nem csatlakozást, hanem leválást okoznak, ráadásul nem is lehet őket egyik napról a másikra úgy "kezelni", mint egy merényletet vagy egy repülőgép-szerencsétlenséget. Másrészt pedig, Hollande elnök képtelennek tűnik arra, hogy a politikai napirendet dramatizálja, hogy megrendezze a saját előadását, hogy megnevezze, mi a kihívás, a tragédia, az ellenség, és a maga által kreált narratív problémát megoldja.

Lehet, hogy Hollande elnök ösztönösen olyan harcos, válságmegoldó politikus lenne, aki krízisben virágzik, nem békében. Lehet, hogy olyan személyiség, mint mondjuk Orbán Viktor, aki napi menedzselésben mintha gyengébb lenne, mint harcban. Az a politikus, aki ilyen, annak hatalomtechnikai szempontból nem menedzselnie kell, hanem narratív problémát kreálni, és azt megoldani. Orbán ezt a saját hatalmi szempontjából meglehetősen jól csinálja. Könnyen lehet, hogy Hollande valami miatt nem vonja le a saját személyiségéből következő politikai következtetéseket - talán azért, mert a baloldal gyanakodva néz a magányos harcosokra, a hősökre, a vezérekre (Mitterrand is egyszerre érdemelte ki a Tonton [nagybácsi] és a Dieu [Isten] beceneveket, de vajon melyik volt az igazi)? Vagy talán azért, mert a politikai színház, a probléma "kreálása" és "megoldása" távol van a francia baloldal antifasiszta, konszenzuskereső, szociális párbeszédre támaszkodó történelmi hagyományaitól?

A dolog szempontjából lényegtelen is. A francia rendszer nem a menedzser-elnökökre van kitalálva, hanem a "nagy emberekre", az apafigurákra, a krízisgyárosokra, a harcosokra, a nemzetet védő és egyesítő ripacsokra, esetleg a Tontonokra. Kár, hogy Hollande csak a váratlan tragédiák pillanatában képes eljátszani azt a szerepet, amelyet egyébként nap, mint nap magára kellene öltenie.

Címkék: hollande

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr377319864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.