ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetkozi (1) nemzetközi (6) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Lassan egy háromosztatú politikai rendszer rajzolódik ki Franciaországban, három esélyes párttal, három különböző, mégis nagyon hasonló stratégiával. Ennek fényében mik a hétvégi megyei választás tanulságai? Mit tanulhatnak a franciáktól a magyar pártok?

1. A hétvégén lezajlott a megyei választások második fordulója. A végleges eredmény az, hogy a mérsékelt jobboldal győzött (66 megyével, nagyon), a baloldal pedig vesztett (34 megyével, nagyon), egy megye egyelőre bizonytalan. A három nagy párt közül egyedül a Nemzeti Front eredménye az egyrészt-másrészt eredmény: a párt jelentős (nagyon jelentős!) szavazataránya és erősödő helyi beágyazottsága ellenére sem tudott egyetlen megyét sem elhozni, köszönhetően az abszolút többségi választási rendszernek (lásd a lenti sémát).

2. A jobboldal győzelme nemcsak "momentum" lehet az őszi-téli regionális választás előtt: a Sarkozy-féle UMP számára a siker pénzt, paripát és fegyvert biztosít, míg a szocialisták ugyanezeket az erőforrásokat veszítik (jelentősen csökken például a pártadóból származó bevétel és a mozgatható munkatársak száma is). Ráadásul a helyi mandátumok száma és aránya direktben befolyásolja a következő szenátusi választásokon is az esélyeket (hiszen a Szenátus tagjait közvetetten választják a mandátummal rendelkező elektorok). A szocialistáknak már jelenleg sincsen meg a 2011-ben megnyert történelmi többség, szenátusi pozícióik tehát a következő években tovább romolhatnak (nem mintha ennek bármilyen érdemi jelentősége lenne, a törvényhozási folyamat lassabb voltán kívül...).

3. Az FN folytatta a helyi beágyazódást, de (még?) nem elég erős ahhoz, hogy egyedül nyerjen, szövetséges híján pedig elvérzik az abszolút többségi rendszerben. Az FN legnagyobb ellensége jelenleg (és persze harminc éve folyamatosan...) tehát az abszolút többségi választási rendszer. Már ahol azt alkalmazzák (az EP-választáson például nem) és mármint addig, amíg egyedül nem képes nyerni, vagy amíg nem szerzi meg az elnökséget. De erről később.

dept_systemelect.pngForrás: www.politique-locale.fr

4. Ha nem lenne az abszolút többségi választási rendszer, akkor már nemcsak háromosztatú, hanem hárompárti is lenne a francia politikai élet. A szocialistáknak és az UMP-nek ezért természetesen nem érdeke a választási rendszerhez hozzányúlni, ebben érdekegyezség van közöttük (még akkor is, ha a szocialistáknak most taktikailag kifejezetten kedvezne, ha megint előrántanák az arányos választások ötletét, csakhogy ezzel harminc év "republikánus" politikáját csapnák agyon, ami stratégiai hiba lenne). Tehát ahol csak lehet, az abszolút többségi rendszer várhatóan marad.

5. Most következik egy értelmezési verseny, hogy az FN vesztett vagy nem. De nem. Aki alulbecsüli az FN előretörésének a jelentőségét, az téved. Először is olyan rendszerben tudott férfi/nő jelölteket produkálni egyenlő arányban és látványosan előretörni, ahol ez csak nagy erőfeszítések árán lehetséges gyakran még a mérsékelt pártoknak is. Másrészt a párt már rég banalizálódott, Marine Le Pen pedig kifejezetten kompetens politikusnak tűnik, és egyre inkább építi a présidentiable imázsát. A felmérések szerint minden felállásban nyerne az első fordulóban, ha most vasárnap lennének az elnökválasztások, és ha Hollande-dal csapna össze a második fordulóban, akkor ő lenne az elnök. Ezt nem szabad alábecsülni. Attól, hogy a megyei választási rendszer úgy transzformál mandátumra, ahogy, a valós társadalmi támogatottság még megvan. A 2017-es elnökválasztáson pedig nagyon kellemetlen meglepetések eshetnek, ha most az FN-en kívül mindenki triumfál és nem érti, hogy a mélyben mi történik.

6. Ha nagy pártok meg akarják akadályozni, hogy a rendszer hárompárti legyen (és ne csak háromosztatú), akkor az elnökséget kell védeniük az FN-től. Tekintve, hogy az elnök áll a politika középppontjában, személye és sikere általában magával hozza pártja sikerét a nemzetgyűlési választáson is. A nagy pártok szempontjából az a kérdés csupán, hogy meddig tudják adminisztratív módon akadályozni Marine Le Pent és pártját. Ha a támogatottság eléri a kritikus tömeget, akkor nincs az a választási rendszer, amivel az FN megállítható (arról meg most ne is beszéljünk, hogy mennyire demokratikus az FN efféle "megállítása"). Marine Le Pen számára kritikus fontosságú, hogy olyan törésvonalak mentén értelmeződjön a politika, ahol az ő pártja egyedül marad, a PS és az UMP viszont egy platformra kerül. Ennek a pozicionálásnak a logikájáról és hátteréről egy interjúmban hosszan beszéltem, ezért itt most nem fejtem ki.

7. Csak annyit ehhez, hogy nemcsak Le Pen dolgozik ezen. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy nemcsak Marine Le Pen támadja a két másik pártot azzal, hogy "UMPS-rendszert építenek", hanem a szocialisták is igyekeznek összetolni Sarkozy-t Le Pennel ("Sarkozy rohan Le Pen szavazói után" stb.), és az UMP részéről is újra és újra elmondják, hogy aki a Front Nationalra szavaz, az a PS-re szavaz (mert ha kiesik az UMP az első körben, akkor a republikánus összefogás miatt a PS-é a mandátum). Vagyis a maga módján mindhárom párt ugyanazt csinálja: úgy igyekszik a hárompólusú rendszert kétpólusúvá tenni, hogy a másik kettőt egy kalap alá veszi az egyik oldalon, magát pedig egyedül hagyja a másik oldalon, hogy ne kelljen szavazókon osztoznia. A következő évek erről a retorikai versenyről fognak szólni, és a fő kérdés az lesz, hogy "elég republikánus-e" már az FN, hogy teljes értékű része legyen ennek a versenynek, és kinek hisznek majd a legjobban a franciák.

8. A magyar áthallásokat és a magyar pártokra vonatkozó konklúziókat ezeket után mindenki átgondolhatja magának - a párhuzam elég direkt ;).

Címkék: választás ps fn 2015 ump valls

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr317280173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.