ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) Copé (1) copé (21) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) Hollande (3) hollande (65) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) Sarkozy (1) sarkozy (54) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

A közvéleménykutatások szerint a franciák túlnyomó többségét nem érdekli, hogy François Hollande Valérie Trierweilerrel vagy Julie Gayet-vel tölti-e az éjszakáit. Rövid távon tehát nem lesz a szerető-ügynek politikai következménye, hosszú távon azonban egy ponton árthat a köztársasági elnöknek: megrősítheti a gyáva, titkolózó elnök imázsát. Már ha az ellenzék ügyes. És egyelőre nem az.

Julie Gayet vagy Valérie Trierweiler? Nehéz a választás

Úgy tűnik, hogy a Julie Gayet-sztori nem tegnap kezdődött, egyes források szerint az elnök lassan két éve találkozgat a színésznővel, úgy, hogy közben - az amúgy több okból közutálatnak örvendő - Trierweiler hivatalosan továbbra is first lady. A történelem néha ismétli önmagát. Két éves átmeneti idővel zárult ugyanis Hollande előző kapcsolata is: bár már 2005-ben szakított Ségolène Royallal Trierweiler kedvéért, a szakítást csak Royal elnökválasztási veresége után, 2007-ben jelentették be a nyilvánosság előtt.

Annak sem lett politikai következménye, valószínűleg ennek sem lesz: egyelőre annyit látunk, hogy a nők pár százalékának Hollande kifejezetten szimpatikusabb lett az affér nyilvánosságra kerülte után (vélhetően azért, mert nem szeretik a first lady-t).

Ugyanakkor az idő múlásával már nem Trierweiler személye lesz a fő kérdés, hanem hogy itt van egy elnök, aki úgy oldja meg a kapcsolati problémáit, hogy nem oldja meg, szeretőt tart, átlép egy másik kapcsolatba, és lehetőség szerint ezen tevékenységei során kerüli a nyilvánosságot. Ez önmagában még nem lenne morális probléma a franciák számára -  viszont Hollande mintha a gazdaságban is ugyanígy viselkedne.

Szociáldemokrata?

Hollande 2012 májusi hivatalba lépése óta két gazdasági-politikai lehetőség között örlődött: 1) tartani a költségvetési fegyelmet és úgy csinálni, mintha lenne komolyabb mozgástér a vásárlóerő növelésére, vagy 2) minél előbb beismerni, hogy az új kormányzat további erőfeszítéseket kér majd a franciáktól, és a vonzó ígéreteit inkább a ciklus második felében kezdi el teljesíteni, amikor megteremtődtek a feltételek.

A franciáknak volt okuk az elégedetlenkedésre, mert bár Hollande az első változat mellett döntött (nem bővített keresletet, megszorított, adót emelt, illetve létrehozott egy csomó államilag támogatott munkahelyet, ami aztán a statisztikákon nem javított), de nem szólt egy szót sem arról, hogy mit is tesz. Hollande végül csak a 2012. december 31-én elmondott újévi beszédében ismerte el, hogy költségvetési mozgástér nincs, és ha a keresleti oldalon nem lehet jövedelemet kiáramoltatni, akkor a kínálati oldalhoz kell hozzányúlni, a vállalatoknak kell segíteni a munkahelyteremtésben.

Itt is két év telt el tehát, mire tiszta víz került a pohárba, és ahhoz is két év kellett, hogy Hollande végre elismerje, ő bizony szociáldemokrata - miközben mindenki tudta, hogy így van, és sokakat frusztrált a hallgatás

Hollande, a hecilla-vacilla: lehetőség az ellenzéknek

Ha az ellenzéknek van egy kis politikai érzéke, akkor Hollande-ot a nyíltságot kerülő, kissé rejtőzködő személyiségén keresztül támadja. Azt ugyan eddig is elmondták ellenzéki politikusok több alkalommal, hogy Hollande egyezkedős-egyeztetős módszere nem az állam legmagasabb pozíciójához illik ("a Francia Köztársaság nem a Szocialista Párt, és Hollande nem a főtitkára, hanem az elnöke"), de a Gayet-ügy, és a gazdasági pohárba öntött tiszta víz összekapcsolható lenne. (A kulcsszó az, hogy lenne. Az UMP vezette ellenzék egyelőre - kissé tanácstalanul - azzal van elfoglalva, hogy mit mondjon Hollande kedden elővezetett gazdasági javaslataira.)

Pedig meg lehetne kérdezni, hogy miért nem lehetett ezeket a dolgokat nyíltan, lebukás és kényszer nélkül tisztázni a franciák előtt? Méltó-e az elnöki tisztséghez az efféle hecilla-vacilla? Még ellenpéldát is lehetne állítani: Nicolas Sarkozy is új kapcsolatot kezdett röviddel a hivatalba lépése után, azzal az apró különbséggel, hogy előtte szépen elvált. Ja, és erről az egészről a franciák nem a bulvárlapokból értesültek.

Címkék: bulvár julie gayet hollande trierweiler

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr85770820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása