ELKÖLTÖZTÜNK!

Ha továbbra is követni szeretnéd, mi történik a francia politikában, és tudni szeretnéd, mi folyik a francia társadalomban, akkor Francia Politika-blog új címén találod az újdonságokat.

P.S.: Minden funkció marad, Facebookkal lehet kommentelni, klassz az RSS-feed és megmarad a Trollketrec is:). Érkeznek viszont podcastok, és több interjú, vita- és vendégcikk, mint eddig.

Francia politika

Elemzések, vélemények a francia politika aktuális eseményeiről.

sooseszterpolitologus.jpg


A szerző, Soós Eszter Petronella francia kérdésekkel foglalkozó politológus.

Közösség és friss hírek

M(édia)egjelenések

A francia miniszterelnök ismét felszólalt az antiszemitizmus ellen, (Tev.hu, 2015. szeptember 7.)

A Thalys-támadás mint illusztráció, (Tev.hu, 2015. augusztus 24.)

Hogyan lehetsz Te is De Gaulle? Tanácsok ambiciózus politikusoknak és miniszterelnököknek (Élet és Irodalom, 2015. augusztus 14.)

Ónody-Molnár Dóra: A terror hatására nyugaton visszaszorult az antiszemitizmus. Keleten a helyzet változatlan, (Zsido.com, 2015. július 17.)

Kérésre kijelölt vasárnapok, (Hvg.hu, 2015. június 23.)

Esti gyors 18:24-től (Klubrádió, 2025. május 21.)

Szőnyi Szilárd: A liberalizmus ásta meg Európa sírját? Itt a magyar liberálisok válasza, (Valasz.hu, 2015. május 21.)

Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsa18pása
(Dinamo Műhely, 2014. május 14.)

Lakner Dávid: Megfélemlítik az embereket – Houellebecq a kerekasztalon, (MagyarNarancs.hu, 2015. április 23.)

Iván András: Közeleg az iszlám hatalomátvétel Európában?, (Index.hu, 2015. április 23.)

Republikon Intézet: Iszlám és Európa: Behódolás?, (Republikon.hu, 2015. április 23.)

Rajcsányi Gellért: Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?, (Mandinder, 2015. április 23.)

Dési András: Marion Le Pen köztársasági frontja, (Népszabadság, 2015. április 15.)

Reggeli gyors - 09:00-tól (Klubrádió, 2015. április 13.)

Esti Gyors - 18:24-től (Klubrádió, 2015. március 30.)

« Hagyományőrzők és kései utódok: kortárs gaulle-ista pártok, szervezetek és a kutatás helyei ». Kommentár, 2014/5-6., pp. 134-146.

A francia antiszemitizmus nyomában: vallási feszültségek korába lépve?, (Tev.hu, 2015. március 18.)

A "szélsőjobbos francia munkás": mítosz és valóság, (Dinamó Műhely, 2015. március 16.)

A jó példa: a francia egyéni vállalkozói rendszer, (Ado.hu, 2015. február 3.)

180 perc - 06:32-től (Kossuth Rádió, 2015. január 14.)

Borbás Barna: Párizsi terrortámadás: biztonságban vagyunk? (Heti Válasz Online, 2015. január 9.)

Kovács András: Terror Franciaországban. 2017-ben érhet révbe a szélsőjobboldal (Origo.hu, 2015. január 9.)

A Front National mítosza és valósága. "Az FN erősödése rendszerválsággal fenyegethet." (Mos Maiorum Blog, 2015. január 8.)

« Félelem a dominó-elvtől? A gender-ellenes európai mobilizáció jelensége. Francia esettanulmány és magyar kilátások ». Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2014/2, pp. 106-124. (A cikk társszerzője: Kováts Eszter.)

El a kezekkel a kurvámtól? Francia baloldali belviták a prostitúcióról (Élet és Irodalom, 2014. november 14., LVIII/46.)

Egyéni és közérdek a kortárs Franciaországban: az állami szerepvállalás és az adózás problematikája
. (Műhelytitkok. ELTE Eötvös József Collegium, Budapest, 2014., 79-93. o)

Két év Hollande-iában. Esszék François Hollande Franciaországáról. Europa Varietas Könyvek, 2014.

Tóth Katalin: Szex, hazugság, állóképek - a FES genderideológia-vitája (Nokert.hu, 2014. július 3.)

Szilvay Gergely: Gender-ellenesség: az „egyház és a stadion” szövetsége? (Mandiner.hu, 2014. június 23.)

Csendes-Erdei Emese: Homoszexualitás a Bibliában - genderviták tudományos és egyházi fronton (Magyarnarancs.hu, 2014. június 21.)

Sarkozy ante portas? (Élet és Irodalom, 2014. április 18., LVIII/16.)

A köztársaság-fogalom értelmezésének szintjei Franciaországban (Politikatudományi Szemle, 2013/2., 51-69. o.)

Választójogi barkácsolások Párizsiasan (Élet és Irodalom, 2013. május 24., LVII/21.)

Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása (Politikatudományi tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. Konferenciája, 2012)

A rendszerváltás mint francia szokás
(Politikatudomány Szemle, 2012/1., 155-162. o.)

Erősségek és gyengeségek - Miért nem dőlt még el a francia elnökválasztás?
(Élet és Irodalom, 2011. november 18., LV/46.)

Rajongótábor

"Ki az a Sós Eszter? Az FN elnöke vagy miért autentikus?"

"Ja, látom, valami sándorklárás feminista genderszörnyeteg."

"Török Gábor színvonal.."

"Nekem ilyen balos ultra polkorrekt tyúkok ne pofázzanak."

"Tipikusan magyar liberális blog."

Twitter

Együttműködő partner

euvien.jpg

Utolsó kommentek

Címkék

1789 (1) 1968 (1) 2007 (5) 2011 (1) 2012 (19) 2013 (7) 2014 (6) 2015 (2) 2017 (23) accor (1) adó (2) adóemelés (8) adózás (23) alkotmány; (5) alkotmánytanács (7) angela merkel (2) antiszemitizmus (2) árak (1) arcelormittal (2) átláthatóság (2) aubry (6) ayrault (13) balladur (1) baloldal baloldala (17) barroso (1) bayrou (2) bevándorlás (10) bíróság (1) bizottság (2) biztonság (3) BNP (1) borloo (4) botrány (3) bulvár (7) cahuzac (6) cambadélis (1) cassez (1) CDG (19) cdg (3) chirac (5) cohabitation (1) copé (21) Copé (1) dati (2) delanoe (1) depardieu (5) désir (3) dsk (2) dupont-aignan (1) eelv (7) egyház (1) elnökválasztás (14) előválasztás (6) élysée (5) eu (16) euró (3) europai bizottsag (2) eva joly (3) fabius (1) FDI (1) fillon (17) finanszírozás (5) fn (24) francia (11) franciaország (2) frankofónia (7) French-bashing (1) Garadnai Zoltán (1) gazdaság (14) gdf suez (1) gender (2) giscard (2) goodyear (2) görög (1) gyurcsány (1) háború (1) halal (2) helyesírás (2) hidalgo (2) hogy volt (2) hollande (65) Hollande (3) houellebecq (1) imázs (6) iszlám (11) jacques chirac (3) jelentés (1) jelölt (11) jospin (3) julie gayet (1) juppé (5) kampány (20) katolikus (2) kezdet (2) költségvetés (13) kommunikáció (4) kongresszus (1) könyv (2) kormány (21) korrupció (12) köztársaság (8) közvélemény (14) kultúra (6) laikus állam (1) le monde (1) le pen (6) liliane bettencourt (2) magyarország (6) magyar intézet (1) mali (1) marine le pen (17) medef (1) média (2) melegházasság (13) mélenchon (2) merénylet (6) merkel (3) metró (1) miniszterelnök (6) mitterrand (7) montebourg (7) muzulmánok (3) napirend (4) németország (6) nemzetgyűlés (14) nemzetközi (6) nemzetkozi (1) névjegyzék (1) NKM (2) nők (6) Normandia (1) nutella (1) obama (2) orbán viktor (9) örmény népirtás (1) összeesküvés elmélet (2) paritás (1) párizs (7) pártrendszer (2) peillon (1) polgármester (5) politikai (1) politikusi (1) pompidou (3) program (3) prostitúció (2) protekcionizmus (2) ps (23) putyin (1) radikálisok (2) raffarin (1) reding (2) referendum (1) rendszerváltás; (1) republikánusok (1) romák (2) royal (6) rpr (3) sapin (2) sarkozy (54) Sarkozy (1) schmitt pál (1) segolene royal (2) sport (1) szakszervezetek (5) szenátus (5) szezon (2) szólásszabadság (1) sztrájk (1) terrorizmus (5) titan (2) tobin adó (1) törökország (1) törvény (2) toulouse (4) trierweiler (5) tüntetés (8) Türke András (1) udi (2) ügyek (1) ump (40) usa (3) választás (24) választójog (5) valls (12) valóságértelmezés (4) válság (7) vendégbejegyzés (1) vigipirate (4) villepin (3) Címkefelhő

Hollande elnök újévi beszédét egyfajta áttörésként értékeli a sajtó egy része: az elnök eszerint végre vállalja, hogy ő bizony nem szocialista, hanem szociálliberális (magyar viszonyokra fordítva szociáldemokrata). És valóban: Hollande végre belátta, hogy jobb az egyenes út.

François Hollande újévi beszédében megegyezést ajánlott a cégeknek: alacsonyabb adók, kisebb munkaerőköltség, cserébe pedig több munkahelyteremtés és több társadalmi egyeztetés.

A harcos retorika és az adóemelések után úgy tűnhet, hogy óriási a változás. Pedig nem az. Igen, 2012 óta az adók komolyan emelkedtek, de nemcsak a jól keresőknek, hanem a középosztálynak és a kiskeresetűeknek is a zsebükbe kell nyúlniuk. Hollande ugyanis bármit ígért, nem engedte el a költségvetési gyeplőt egy pillanatra sem. Nem kezdett osztogatásba, keményen tartja a költségvetési hiányt - vagyis a keresleti (jövedelemelosztási) oldalon fogott, amennyit csak tudott. Persze igyekezett munkahelyeket teremteni, kormánya igen sok pénzt tett félre például államilag támogatott munkahelyek létrehozására, ám a munkanélküliségi statisztikákon egyelőre nem látszanak az eredmények.

Mivel a keresleti oldalon láthatóan nem lehet begyújtani a rakétákat, Hollande úgy okoskodhatott, hogy látványosan hozzá kell nyúlni a kínálati oldalhoz, az pedig elsősorban a munkaerőköltség csökkentésén és a beruházásösztönzésen keresztül lehetséges. Itt tartunk most, erről szól a "kevesebb lesz az adó, csak teremtsetek munkahelyeket!" kezdetű újévi üzenet.

A baloldal baloldala, amely még osztja az osztályharcos szocializmus nézeteit, ezt természetesen elfogadhatatlannak tartja: szerintük növelni kell a jövedelmeket, méghozzá a tőke, de akár a költségvetési egyensúly kárára is - és ha ez megtörténik, akkor a belső kereslet növekedése majd kiváltja a beruházásokat és a növekedést (arról nem szól a fáma, hogy egy agyonadóztatott cég miből tudna beruházni, vagy hogy a meglóduló költségvetési hiányra hogy reagálna a piac, de ez már egy más kérdés).

Hollande valójában nem váltott irányt, csak végre őszintén kimondta (azoknak, akik eddig még nem vették észre), hogy mi van kőbe vésve: a költségvetés stabil marad, a vállalatok nem lesznek még a jelenleginél is durvábban adóztatva, mert remélhetőleg ők teremtenek majd munkahelyeket. Ez van a hűtőben, ezzel kell főzni.A többi megegyezés dolga, de a cél az, hogy munkahelyek szülessenek.

Hollande mindig is egyezkedős politikus volt, aki nem vetette meg a kompromisszumot és a középre állást. Ebben jó. Ez Hollande igazi politikája, még ha mégoly erőtlennek is tűnik. Emlékezzünk csak a tavaly átfogó munkaügyi megállapodásra, ami lehetővé tette, hogy a francia munkajogban megszülessen néhány igen fontos változás! Valószínűleg most is ez készül: mindenki mindenkivel leül szépen, mindenki mindenkinek elmondja a nyavajáját, aztán hoznak egy közepesen előremutató, de mindenki számára elfogadható kompromisszumot. És legalább tesznek pár lépést előre.

Ez nem feltétlenül az, amit a franciák az elnöküktől várnak. Tőkés és munkás együttműködésének, kompromisszum-kötésének ötletébe még De Gaulle bicskája is beletört. De legalább végre tiszta víz került a pohárba. Végre elhangzott az, amit úgyis mindenki tudott. Ha Hollande valamiért megérdemli rekordalacsony népszerűségét, akkor azért biztosan, mert hülyének nézte a franciákat, és nem merte megmondani, hogy mi miért történik és mi után mi következik. Talán már ő is rájött, hogy az őszintétlenség többe kerül, mint a kellemetlen igazság.

Várjuk tehát a folytatást.

Címkék: adózás költségvetés közvélemény hollande

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://franciapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr125738344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása