Arnaud Montebourg beszólt, José Manuel Barroso visszaszólt. Aztán két napig mindenki anyázott, ahogy kell. Montebourg mára pár egészen valószínűtlen eseti szövetségessel is bír Alain Juppé volt külügyminiszter, és - tessék mély levegőt venni - Angela Merkel német kancellár személyében. Hiába no, ősszel Németországban is választás lesz...

1. Mint arról mi is beszámoltunk, Arnaud Montebourg ipari miniszter a hét elején arra jutott, hogy Barroso EB-elnök és az EU látja el munícióval az európai szélsőjobbot, lévén nem foglalkozik eleget a mindennapi emberek problémáival. Korábban Barroso elnök személyesen kedveskedett a francia kormánynak azzal, hogy az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán kifejtett francia álláspontot reakciósnak minősítette.

2. Most sem maradt el az Európai Bizottság elnökének a válasza. Barroso szerint nem visz messzire, ha az ember úgy akarja a saját gyengeségeit elfedni, hogy bűnbakot csinál az Európai Bizottságból, és amúgy is, tette hozzá, egyes szélsőjobboldaliak és szélsőbaloldaliak bizonyos gazdasági-európai stb. kérdésekben ugyanazt a kottát fújják. (Mondókája végén még a sovinizmus szót is odarakta az amúgy néppárti EB-elnök, csak hogy biztosan üljön az üzenet.)

3. Montebourg mellett nemcsak a saját pártja, a Szocialista Párt (PS) állt ki, hanem például Alain Juppé volt miniszterelnök és külügyminiszter is, aki tudvalevőleg az ellenzéki UMP egyik nagy öregje: szerinte Barroso archaikus, nézetei a szabadkereskedelemről meg múlt századiak. Ez francia viszonylatban persze nem meglepő, hiszen a francia jobboldal sosem volt igazán liberális. Ugyanakkor Juppé megnyilvánulása azt is jelenti, hogy jelenleg a francia jobboldal talán nagyobb hasznot lát Montebourg diszkrét támogatásában, mint bármi másban, amit azt jelzi, hogy vélhetően az UMP-nél is nagyon komolyan veszik a Nemzeti Front előretörését.

4. Kis fincsiként említendő, hogy Claude Bartolone házelnök is beszólt Barrosónak, amikor a múlt emberének titulálta, és kifejtette, hogy Barroso Európája a XX. század Európája, nem pedig a XXI. századé.

5. Pierre Moscovici pénzügyminiszter igyekezett némi konstruktivitásra és tiszteletre inteni minkét oldalt - bár egyre világosabb, hogy a politikai hangulat jelenleg nem ennek a megközelítésnek kedvez. Laurent Fabius külügyminiszter (Juppéhez hasonlóan szintén volt miniszterelnök) ugyancsak próbálta mederbe terelni a vitát, amikor azt mondta, hogy el kell kerülni a személyeskedést, a politikai kérdések legitim megvitatása nem torkollhat pofozkodásba. 

6. Úgy tűnik azonban, egyelőre a "Bizottság mint boxzsák"-fázisban vagyunk, és nem látszik a fordulat: Angela Merkel német kancellár ugyanis szintén most látta jónak, hogy rúgjon egyet a Bizottságon. Merkel úgy vélte, hogy "túl sok olyan dolgot csinálnak Európában, amelyeknek a valóban elemi problémákhoz semmi közük". Véletlen egybeesés lenne? Ezen a szinten nagyon nem valószínű. Inkább arról lehet szó, hogy szeptemberben Németországban választások lesznek, és Merkel tudta, ha most mond valami ilyet, az biztosan átüti majd az ingerküszöböt, és eléri azokat a német választókat, akiknek néha bizony mindenük tele van az uniós kötelezettségekkel.

7. Ha Merkel tényleg beleáll a kampányban a Bizottság esetenkénti ütögetésébe, akkor a francia kormány számára is lecsökken a kockázat (vagyis sokkal kisebb lesz a francia izolálódás veszélye).

+1. Azt említettem már, hogy csütörtökön-pénteken uniós csúcs lesz, azaz az említett urak és hölgyek hamarosan összegyűlnek egy kellemes kis brüsszeli gazdaságpolitikai bájcsevejre? :-)

It's gonna be fun, fun, fun!