Az elmúlt hetekben és hónapokban Nicolas Sarkozy folyamatosan vesztésre állt szocialista ellenfelével szemben. Egy korábbi írásomban már figyelmeztettem arra, hogy a meccs korántsem lefutott, nincsen François Hollande zsebében az Elysée. A legutóbbi kutatások azt bizonyítják, egyre izgalmasabb a verseny: Sarkozy erősödik, Hollande pedig mintha nem találná rajta a fogást. A jobboldali tábor kezdi visszanyerni az önbizalmát.

Nem is olyan régen még úgy nézett ki az elnökválasztási kampány, hogy a Sarkozy veresége esetén várható forgatókönyveket elemezte a sajtó, és az volt a hír, hogy az elnök várhatóan felhagy a politikával, ha nem választják újra.

Az elmúlt hetekben azonban Sarkozy ügyes taktikai húzásokkal átvette a kampányban a kezdeményezést, s a 75%-os adó óta Hollande nem volt képes "tematizálni" a közbeszédet. Nicolas Sarkozy javaslatait a schengeni rendszerrel és a külföldre menekült vagyonok adóztatásával kapcsolatban pedig nagy tetszés (de kétely is) övezi (hozzá kell rögtön tenni, hogy  többség Hollande azon javaslatát is támogatja, hogy az EU költségvetési felügyeletről szóló új szabályait tárgyalják majd újra).

  (Forrás: foxnews.com)

A múlt héten megjelent egy olyan közvélemény-kutatás, mely az első fordulóban már a hivatalban lévő elnököt hozta ki győztesként, miközben a második fordulóban továbbra is a szocialista jelölt vezetett. A hétvégén egy újabb ilyen kutatás látott napvilágot - az erről szóló cikk pedig utal arra, hogy más, további kutatások is Sarkozy erősödését sugallják, akkor is, amikor a szocialista jelölt még vezet. Egy további érdekes kutatás arra mutat rá, hogy a közvélemény is érzékeli a kampány dinamikájának a változását. A számok azonban továbbra is ellentmondásosak, hiszen a legfontosabb kérdés mégiscsak a második fordulós preferenciák alakulása, és ott a helyzet egyelőre tulajdonképpen változatlanul a szocialista jelöltnek kedvező (ne felejtsük el, megtörtént már, hogy az első forduló győztese kikapott a második fordulóban, így veszített például Lionel Jospin 1995-ben Jacques Chirac-kal szemben).

Az azonban nyugodtan kimondható, hogy valami történik a kampányban. Valami érdekes és izgalmas.

Érezheti ezt a Sarkozy-tábor, és maga az elnök is, aki a kampány során először jelentette ki, hogy győzni fog. A szocialisták pedig igyekeznek kicsinyíteni mindennek a jelentőségét, mondván A) Sarkozy komolyabb jelölt annál, mintsem hogy ennyire elverjék, B) a választás vége szorosabb lesz, mint ahogy az előzetesen várható volt.

Nem akarom túlértékelni ezt a fordulatot de abban biztos vagyok, hogy a választás nemcsak a szavazófülkékben, hanem a fejekben is zajlik. Arra sem vállalkozom, hogy megjósoljam, milyen hatása lesz a lelkiállapotok változásának és a győzelmi várakozásoknak a mobilizációban. De egyre inkább úgy tűnik, ez lehet az egyik döntő tényező a 2012-es francia elnökválasztás kimenetelében. Már ha Sarkozy erősödése trendszerűvé válik.

Ha.